A magyar film és alkotóinak helyzete 1938-45 között
Az első és második zsidótörvény filmes következményei
Az első zsidótörvény (1938) a szabadfoglalkozású állásoknál 20%-ban határozta meg a zsidók arányát. Ekkor a színészek nagyjából 1/4-e volt izraelita. 1939 végéig kellett átalakítani a közélet egészét. A zsidótörvény előírta a színészkamara létrehozását, és a dolgozni akaró színészek számára a tagságot kötelezővé tette. A kamarának kellett biztosítani a zsidók engedélyezett arányának betartását. Ezzel gyakorlatilag élet-halál ura lett. Első vezetője Kiss Ferenc színész volt. Az lett fontos, hogy ki-milyen vallású, ráadásul az arányoknak a darabokon, filmeken belül is meg kellett lenni. A második zsidótörvény (1939) drasztikusan tovább szigorított; már csak 6%-ban határozta meg a közéletben részt vevő zsidók arányát. Sok zsidó származású színész, forgatókönyvíró, rendező 1938-39 után elhagyta az országot (pl. Kabos Gyula, Ráday Imre, Székely István). Távozásukkal és a maradók elhallgattatásával véget ért a nagyüzemi vígjáték-gyártás aranykora.
Hadüzenet Amerikának – propagandafilmek
A következő nagy változást furcsa módon az okozta, hogy Magyarország 1941 decemberében hadat üzent az USA-nak. Így az addig nagyon népszerű amerikai filmeknek is befellegzett. A még futó filmeket játszották, de 1942 nyarától amerikai filmet nem mutathattak be a mozik. A kieső filmeket pótolni kellett valahogy. Erre a német és olasz filmek nem bizonyultak elegendőnek. Ezért erőltetett ütemre kapcsolt a hazai filmgyártás, 1942-ben 45, 1943-ban pedig 53 magyar film készült. A kor szellemének megfelelően sok, az egyre erősebb szélsőjobb kiszolgálását célzó propagandafilm készült: pl. Dr. Kovács István, Negyedíziglen, illetve özönlöttek a melodrámák. Viszont filmnyersanyag tekintetében importra szorultunk. 1944-ben már teljes egészében a német importtól függött a hazai filmgyártás. Az ellátás pedig egyre jobban akadozott. Ez is okozta azt, hogy 1944-ben csak 24 filmet készítettek. 1945-ben pedig már sok egyéb baja is volt az alkotóknak; mindössze 5 filmet forgattak.
Melodrámák. A ‘40-es évek első felében volt népszerű műfaj. Pedig ezekben a filmekben nem volt más, mint tömény szenvelgés, amit ma már kín nézni, a betétdalokat meg hallgatni. Legtöbbjét az ikonná vált Karády, a végzet asszonya “játszotta”, s hozzá partnerként főleg Jávort társították. Karádynak tehetségből túl kevés jutott, cserébe nem spórolt a teátrális manírokkal. Néhány filmje a legrosszabbak közül: Ópiumkeringő, Halálos csók, Hazajáró lélek.
A 2. világháború idején készült filmek
A kitört 2. világháborúval sokáig egyáltalán nem foglalkozott a magyar film. Többféle módja is volt az elkerülésének. 1. Leforgatták a soron következő vígjátékot, de a sztoriban nem hozták szóba, hogy háború van. Úgy jöttek-mentek a nagyvilágban a szereplők, mintha még lehetne utazni Párizsba, Londonba, pl. a Lángok c. filmben. 2. Visszahelyezték pár évvel 1939 előttre a cselekményt, és utaltak is a filmben arra, hogy hányban játszódik; értsen belőle a kedves néző. 3. Jóval korábbra tették a cselekményt, jellemzően a két világháború közöttre, vagy éppen a századfordulóra. Ilyen volt A Gyurkovics fiúk c. film. 4. Nem a 2., hanem az 1. világháború idején, érdekes módon ott is mindig az orosz fronton játszódott a cselekmény. Pl. A gorodi fogoly. 5. Sok kosztümös filmet készítettek főleg magyar írók regényei vagy operettek, daljátékok alapján: Bob herceg, Háry János.
De eljött az az idő, amikor már megjelent a filmekben a háború.
1. A propaganda-dokufilmek az elcsatolt területek visszafoglalásáról egy kaptafára készültek. Pátosz és lelkesültség kevercse. A narrátor narrál, a magyar hadsereg dicsőn bevonul – gyakran mutatva nyilakkal térképen is az imponáló terjeszkedést -, illetve a katonákat ünnepli a többségében kétség kívül szívből örülő, éljenző emberek sokasága.
2. Viccként tálalva vagy éppen csak utalva rá. Az Ez történt Budapesten c. filmben Makláry, mint inas felhalmoz, nagy tételben cipeli haza egyik hasznavehetetlen holmit a másik után, “mert háború van” felkiáltással. A Zenélő malomban Latabár marhapörköltöt rendel, a pincér jegyrendszerre utaló rövid válasza: “1 hús, 2 zsír”.
3. A háború képei filmben. A Szerelmi lázban a főszereplő Dajka Margit Párizsban tanul, és ott éri a háború kitörése. Próbál hazautazni, de kb. fél év alatt sokféle kerülővel ér csak haza. A fél évet bevágott háborús jelenetekkel mutatják be. Meglepően őszinte képsorokkal.
4. Háborús filmek – bárgyú csatajelenetek, nevetséges kémsztorik, hős magyar vitézek, buta, rosszarcú orosz katonák. Sok szót ezek a filmek sem érdemelnek. A melodrámákon kívül a régi idők mozijának legrosszabb termékei. A két rettenthetetlen katona pedig Jávor és Sárdy, gyakorlatilag felváltva, sőt közös filmben is. Ennyi.
Újabb érdekes tárgyak, dolgok
A Boldog idők c. filmben figyeltem fel arra, hogy a szereplők Hungária parknak hívták a “Vidámparkot”, ahol jeleneteket is forgattak. Arról tudtam, hogy régen valamikor Angolpark volt a neve, de ez a Hungária park nem volt ismerős. Ezért utánaolvastam. És érdemes volt. Mert ebben benne van az egész történelmünk. Mindig mindegyik rezsim leginkább az átnevezésekben – és nem pedig a jó kormányzásban – tudott és tud kiteljesedni. Erre állatorvosi ló szintű példa: a 20. század elején nyitott meg az Amerikai Park, amely 1912-től Angolpark lett. Az őszirózsás forradalom pár napja alatt Nemzeti Park lett belőle. A Tanácsköztársaság sem tétlenkedett, a 133 napjába belefért, hogy Népparkká nevezze át. 1942-től Hungária park, a háború után Májuskert, majd 1950-től a bezárásáig Vidámpark lett. Furcsa módon a legjobb, mert legsemlegesebb elnevezést a Rákosi-korszakban találták ki.
A régi idők mozija utolsó részében a Rákosi-korszak idején készült filmekről lesz szó.