Folytassuk kalandozásunkat a Geek/Sci-fi irodalom bugyraiban! Ugyanis elolvastam a címben szereplő szerző második regényét (előző könyvéről, a Ready Player One címűről egy hónappal ezelőtt írtam). Úgy látszik Mr. Cline kedvet kapott a RP1 sikerétől, és második könyvével is a 80-as évek popkultúrájába akar visszarepíteni. Az előző könyvében a kalandjátékosok szubkultúrájával ismerkedhettünk meg, most az arcade játékosok voltak soron.
A főhős, Zach Lightman egy 18 éves fiú, aki félárvaként nevelkedik (apja még születésekor meghalt), éli csendes kisvárosi életét, vívja a saját csatáit az iskolában, és készül az érettségire, amikor váratlanul egy űrháború kellős közepében találja magát. Nem akarom nagyon elspoilerezni a cselekményt, legyen elég ennyi a történetből.
A könyv maga elég szórakoztató, és most is egész magas benne a geek faktor. Viszont ez lehet a gyenge pontja is. Nem tudom, hogy egy olyan olvasó számára, aki nem jártas a játékos szubkultúrában mennyire érdekes a történet, mennyire tudja magát beleélni a történetbe, ami sajnos egy elég sablonos amerikai történet lett. Minden olyan faktor benne van, amiről az amerikai szerzők azt gondolják, hogy egy sikeres műnek feltétlenül rendelkeznie kell. Van benne félénk szerelmes hős, vagány csajjal természetesen, kötelező néger afroamerikai, kötelező ázsiai, és most homoszexuális is. A testi fogyatékosok most kimaradtak.
A fenti negatív, cinikus gondolataim ellenére a könyv nem rossz. Aki kicsit is jártas ebben a korszakban, mondjuk mert élt ekkor, annak bátran ajánlom a könyvet, szerintem jól fog szórakozni. Az olvasási élményt pedig fokozni lehet a könyvben említett dalokból készített lejátszólistával: