Ha szeretnél hó borította táj illúziójában gyönyörködni és egy kis levegőhöz jutni a karácsonyi káoszban, mindenképp nézz fel egy séta erejéig a budai hegyekbe, ha itt laksz a főváros közelében. Nem fogod megbánni. Emlékszel még, hogy miért olyan nehéz posztot írnom mostanában?
Ha szeretnél hó borította táj illúziójában gyönyörködni és egy kis levegőhöz jutni a karácsonyi káoszban, mindenképp nézz fel egy séta erejéig a budai hegyekbe, ha itt laksz a főváros közelében. Nem fogod megbánni. Emlékszel még, hogy miért olyan nehéz posztot írnom mostanában?
Fél év telt el azóta, hogy megérkeztek hozzánk, és a nehéz nehezebb lett, Aranka konkrétan lassan 40 kg. Panka normális méretűnek tűnik.
Kiskutya update-tel kényszerből egybekötött, téli kedvcsináló képriport következik.
Kényszerből, mert bár nem vagyok egy nagy fotós, meg a telefonom is nagyon régi, de olyan volt a hangulat, hogy muszájnak éreztem megörökíteni, de a kutyák állandóan belefotobomboltak meg megtámadták a telefont, ha közel tettem az ösvényhez, így egy idő után feladtam a tájfotót, és elkezdtem megörökíteni inkább a hangulatkeltőket. Elnézést kérek, hogy filter, meg app, meg csodálatos felbontás, meg minden nélkül, csak úgy idevetem a képeket, de szeretek veszélyesen élni, meg aztán ezzel az öreg rókával is lehet néha lőni szépet.
Emlékeimben rengetegszer volt fehér a karácsony. Gyerekként nagyon vártam az első havat, hajnalban felriadva azonnal az ablakhoz rohantam, hogy esett-e már, ha este csípősen hideg volt a levegő. Ha tegnap megkérdeznek, biztosan azt mondtam volna, hogy legalább 20 fehér karácsonyt láttam már eddig.
Ehhez képest a valóság elég kiábrándító. Az Országos Meteorológiai Szolgálat szerint az én életemben csupán egyetlen egyszer volt valódi fehér karácsony; 1990-ben. Volt olyan, hogy esett hó a téli szünetben vagy a három nap valamelyikén, de olyan, hogy az egész ünnep alatt hótakaró borította az országot, 100 év alatt is összesen csak 15 alkalommal fordult elő.
Sok minden kell hozzá, nyugat európai anticiklon, hidegfronti hatás meg egy csomó szerencse, de idén elég sok minden összejött ahhoz, hogy az évről-évre egyre durvább meleg ellenére beleszaladjunk. Bízom benne, hogy szerencsénk lesz.
Itt a környéken a tartós mínuszoknak, a szélcsendnek, a magasságnak és a párás levegőnek köszönhetően napok óta egyre vastagabban borítja be a fákat a dér, nem egy ágon 5cm-nél hosszabbra is megnőttek a törékeny kis páratüskék, pont olyan minden, mintha leesett volna a hó. 300 (hehe) méter felett igazán látványos a dolog, tavaly még kék ég és napsütés is társult hozzá, de ne akarjunk már mindent egyszerre.
Aranka és Panka még csak nemrég fogták fel teljesen, hogy a nyáron kívül ilyen is létezik, eddig önmagában a hideg is elég volt ahhoz, hogy megőrüljenek, de ez, ami itt van, most valami olyat indított el bennük, amit lehetetlen uralni, szóval ha még látni akarod ezeket a szürreálisan fehér fákat, siess, mielőtt lerázzák róluk összes deret rohangászás közben. Vagy esetleg feltámad a szél..
Tudom, a gyereknek furulyát kell venni, be kell vásárolni meg mittomén, de egy próbát simán megér. Lehet, hogy tökjó erdőben sétálgatni bevásárlás helyett. Én mondjuk mást nem is nagyon tudok csinálni, mert tönkrement a kocsim, de sose legyen rosszabb napom! Ja, és pont mától több a napfény!