Veres András döbbenetesen ostoba “szentbeszéde”nemrég ért el hozzám a sajtó útján, mert hát meggyőződéses, (de nem térítő) ateista lévén annyira érdekel bármelyik egyház képviselőjének rólam alkotott véleménye, mint Arankát a tüzijáték. Nem különösebben fél tőle, de nem is nagyon szereti. Nem hangzott el semmi új, Veres “szentatya” csak a Pápa 2014-ben elhangzott szavait ismételte meg, úgy, hogy az a hazai közönség számára is világos legyen.
A feleségemre gondoltam. Nagyon elszomorította ez az egész. Ő ugye a “tudatlanok és tájékozatlanok” körébe tartozik, így talán nem annyira bűnös, mert azokat az éveket, amiket a biblia tanulmányozására is fordíthatott volna, ő ostobán arra használta, hogy elvégezze az orvosi egyetemet, így nem tudott a Római Katolikus Egyház hivatalos álláspontjáról. Kilenc éve vagyunk együtt. Imádom. Megőrülök érte. Az első évben összeköltöztünk, a negyediktől próbálkoztunk összehozni egy gyereket. Nem állami támogatásért, nem családi adókedvezményekért, nem azért, hogy a NER mintacsaládja legyünk, nem konyhakőre, csak úgy, a magunk szórakoztatására, mert fontosnak éreztük, hogy legyen, elég egy, tökmindegy, hogy fiú vagy lány, egy gyereket szerettünk volna, hogy megosszuk vele mindazt, ami nekünk örömet okoz, hogy megtanítsuk mindarra, ami szerintünk fontos, és hogy szeressük nagyon, jobban, mint bármit ezen a világon.
Hosszú idő telt el, sok eredménytelen próbálkozáson, még annál is több csalódáson voltunk túl, mire először orvoshoz mentünk. Azt gondoltam velem lesz a baj, ami a jobbik eset, hiszen cukorbeteg is vagyok, majd egy évtizede voltam hasonló vizsgálaton, ami nem sok jóval kecsegtetett, a feleségem is reménykedett, hogy ez lesz az ok, hiszen ha a férfival van a probléma, rengeteg lehetőség adódik a megtermékenyítésre, a vitamin kezeléstől, az intracitoplazmatikus spermium injektálásig, ami, mint a neve is mutatja, közvetlenül a petesejtbe fecskendezett spermiumot jelenti. Persze maga az eljárás nem olyan egyszerű, mint ahogy hangzik, a petesejtet rögzíteni kell, fogalmam sincs hogyan, az e téren is sokkal tájékozottabb püspök urat kéne erről megkérdezni. Biztosan minden részlettel tisztában van, ha ezt az eljárást is elfogadhatatlan, ördögtől való, Isten és teremtés elleni bűnnek nyilvánította, és a pokol tüzén fog égni minden bűnben fogant gyermek, aki így jön a világra. De az egyszerűbb út mégis az, ha a férfivel van a probléma.
https://mno.hu/belfold/veres-andras-a-lombikbebi-program-minden-formaja-bun-2414031
Szóval reménykedtünk. Sajnos azonban nem velem volt a baj. Ami megakadályozta, hogy gyermekünk legyen, egy komoly fájdalommal és rengeteg kismedencei összenövéssel járó betegség, az endometriózis volt, négyes stádiumban, amivel diagnosztizálták a feleségemet (akkor még csajomat), nem pedig Isten akarata, ahogy azt nagy bölcsességgel megfogalmazta volt a püspök úrtól kezdve, Fülöp Ákos nagytétényi plébánoson át, az utolsó fundamentalista faszig mindenki, aki megosztotta az internet népével végtelen tudását és tájékozottságát a kérdésben. Egy igen komoly műtétet követően kaptunk egy fél éves lehetőséget a természetes útra, utána orvosi utasításra elkezdtük a lombikprogramot. A mi választásunk egy államilag nem támogatott intézetre esett. Rendkívüli egészségi kockázattal járó hormonkezelés, petesejt leszívás, megtermékenyítés egy csészében, majd az embriókat felhelyezik a méh hátsó falára, aztán jöhet a remény. A többi pedig Isten dolga. No persze nem a Veres-féle seggfej istené, hanem valamelyik szimpatikusabbé. Mindehhez házasnak kell lenni, és előre rendelkezni kell a nem behelyezett, de megtermékenyült embriók sorsáról. Mi úgy rendelkeztünk, hogy ha sikerül a program, a megmaradtakat kapják meg olyan párok, akiknek semmilyen módon nem lehet saját megtermékenyített petesejtje. Végül mindegyik embrió transzferálásra került, mivel az első három körben sajnos nem volt szerencsénk. Ezt az eljárást pedig IVF-nek, in vitro fertilizációnak, azaz üvegben történő megtermékenyítésnek hívják. Az így született, bűnben fogant gyerekek a “klasszikus” lombikbébik, bár létük továbbra is elfogadhatatlan, attól még igen jó egészségnek örvend a világon már több, mint 6 millió. Az első nem megtapadt embrió méhen kívüli terhességet okozott és majdnem megölte a feleségemet, újabb műtétet kellett rajta végrehajtani. A második és harmadik esetben sem sikerült megmaradnia a beültetett embriónak. A csalódás érzését újra és újra felülírta a remény. Bár a hormonkezelés valóban komoly egészségi kockázattal jár, és ezekkel a következményekkel tisztában is volt, tudatlan és tájékozatlan, ostoba lény lévén nem adta fel, nem tudta mit cselekszik, hogy a pokol kénköves tüze égesse az idők végezetéig ezt a gyáva, bűnös asszonyt. Nekifutottunk hát a következő körnek is, mindvégig asszisztált hatchinggel, ami az embriót körülvevő burok, a zona pellucida lézeres megnyitását jelenti, a jobb megtapadási esélyek érdekében. Ez is biztosan ismerős lehet a mélyen tisztelt püspök úr számára. Nekem az összes eljárás alatt annyi volt a szerepem, hogy pohárba rejszoltam egy szobában, aztán pedig aggodalmaskodtam. Hogy ez utóbbi mennyire lehet ismerős a püspök úr számára, jobb nem belegondolni. Van még jópár eljárási mód, de mivel úgy, ahogy van ördögtől való az egész, nincs értelme sorra vennem őket. Ha egy éhező családban, ahol több a gyerek, mint az elvégzett általánosok száma, nincs vezetékes víz, de érkezik a következő, az egyház szerint teljesen rendben van, vagy ha egy tömegesen megerőszakolt 10 éves kislány Isten ajándékát hozza a világra, ami áldott, de a mi gyerekünk egy bűnben fogant, lélek nélküli termék, akkor nincs miről beszélnünk.
Nem értem, hogy számíthat bármennyit is egy gyermektelen, napi szinten a képzelt barátjával diskuráló, olyan hatvanegynéhány éves debil véleménye családi kérdésekben, aki soha nem élt szexuális életet, legalábbis remélem, mert a hozzá hasonló pozícióban lévő emberek esetében ez a dolog leginkább megrémített kisfiúk megerőszakolásában merült ki eddig. Kíváncsi lennék, hogy ha a püspök úr őszintén beszélne magáról és a hitvallásáról egy állásinterjún a versenyszférában, vajon mit szólnának a gondolataihoz? Merthogy a mesterséges megtermékenyítésért annak idején az értelmes emberek világa Nobel díjat adott, de tudom, mostanában nem tartják valami nagyra a Nobel-díjasokat ebben az országban, főleg a püspök úr csapata. Arról nem is beszélve, hogy manapság, amikor a fejlett világ minden negyedik párja termékenységi problémával küzd, mennyire buta marketingstratégia is ez. Igen nehézkes lesz az írástudó hívők utánpótlása, ha már előre pokolra küldik a társaság nagy részét újszülöttestül. Azon is érdemes elgondolkodni, hogy az egyetlen tudományos magyarázata annak, hogy Mária szűz volt, mikor fogantatott az, hogy Jézus is lombikbébi. A mesterséges megtermékenyítés maga a szeplőtelen fogantatás, kedves püspök úr.
Nálunk mindenesetre úgy döntött az asszony, hogy mégsem keresztelteti meg a gyerekünket amikor megszületik, pedig ez volt az eredeti terv. Ha már úgyis pokolra kerül, legyen a dolog duplán bebiztosítva, mert ha olyan arcok töltik meg a mennyek országát, mint a püspök úr, akkor abból mi köszönjük szépen, nem kérünk. Inkább a pokol, mint egy ájtatoskodó Észak-Korea. Remek beszéd volt, tényleg.
Kétségtelenül az ostobaság korát éljük ezen a bolygón. Napi szinten szembesülök vele, sosem lepődök meg rajta, tisztában vagyok azzal, hogy milyen szellemi szintet képvisel egy átlagszavazó. Olvastam néhány vérkeresztény kommentjét is a kérdésben, de olyanoktól, akik a helyes gyerekverésről akartak könyvet kiadni, nem is vártam mást. Az ilyen gondolatok azonban semmi mást nem tesznek, mint feltüzelnek rengeteg fanatikus, buta, tanulatlan embert, hogy gyűlöljenek családokat, mert azok gyereket szeretnének. Minősítsük őket értéktelen, másodrendű, reménytelen bűnösökké, gyermekeik létét tartsuk elfogadhatatlannak. Ez semmi más, mint gyűlöletbeszéd. A legundorítóbb fajtából.