Tegnap én nyitottam meg Barakonyi Szabolcs – elfogulatlanul mondhatom, hogy kurva jó – fotókiállítását a Deák Erika Galériában. Itt a szöveg eleje, a teljes megnyitó az Indexen olvasható.
A nagy művek gyakran igen egyszerű állításokat fogalmaznak meg. Woodehouse Nyári zivatara mondjuk azt, hogy a gazdagok vicces idióták. A Csontváry-féle Taorminai görög színház romjai azt, hogy pusztán lelkesedéssel a világon mindent el lehet érni. Barakonyi „Shooting Star" Szabolcs Tennivaló című kiállítása meg azt, hogy a férfinak a világon a legfontosabb a szerszáma.
Én a nyolcadik kerületben nőttem fel, egy olyan világban, ahol a férfiak lényegesen gyengédebbek voltak a kéz alatt szerzett króm-vanádium csavarkulcskészletükkel, mint a feleségükkel. A fiú onnantól volt férfi, hogy egyedül használhatta a fúrógépet. Pont egyforma lelkesedéssel mondtuk ki azt, hogy körfűrész, mint azt, hogy Fenyő Miki.