Nekem mostantól meztelenül Google Readerezhet Áder Ferenc pápa, az se érdekel, mert tudom, hogy Szaniszló Ferenc magas állami újságírókitüntetést kapott, a Táncsics-díjat. Aki ismeri Sz. Ferencet, az most már euforikus állapotban lehet, aki nem annyira, az olvasson tovább! Szaniszló Ferenc egyetlen, zseniális húzásra építette fel az a párját ritkító újságírókarriert, ami most a megérdemelt kitüntetéssel tetőzik. Szaniszló rájött, hogy ugyan egészen sok futóbolond kerül kamera elé, de mindegyik elrontja a bulit azzal, hogy vagy a szemét meregeti, vagy egzatáltan sipítozik, vagy idegbeteg mozdulatokkal gesztikulál.
Szaniszló, érzékelve az űrt, behatolt a centrumba, és teljesen érzelemmentes, monoton, beszédszintetizátorra hajazó géphangon, a testbeszédet mellőzve kezdett olyan dolgokat kamerába mondani, amikre Bogár László vagy Matolcsy György is csak féltékenyen csettintene. A recept bevált, Szaniszló a videómegosztók sztárja lett úgy, hogy magát az Ekho tévét senki se nézi.
Szaniszlózni egyedül jó, leülni a gép elé, kitölteni egy italt, és elkezdeni az őrült utazást a magyar beszélő szkíták és náci liberálisok bolondos univerzumában. Kedvcsinálónak itt egy klasszikus, sokezer éves magyar civilizációval, a föld legősibb kultúrájával, a földi civilizációt megteremtőjének küldötteivel, a magyarokkal, plusz Végelszámoltatással, a többit fedezd fel magadnak!
Update: Miközben élesítettem a posztot, Galaxisriporter elküldött egy friss, ropogós, minőségi Szaniszló-monológot, köszönet érte!