Szaniszló Ferenc munkássága már önmaga paródiája, megvan az oka annak, amiért az Irigy Hónaljmirigy például nem ment neki Molnár F. Árpádnak. Mert minek. Puzsér Róbert félvállról megcsinálta az ex-Táncsics-díjas futóbolond paródiáját. De minek.
Egyrészt nem működik, mert mégiscsak a nemzet szuszogó kulturális Feuerstein lovagját halljuk, másrészt meg hogyha tényleg Szaniszlóból szeretne viccet csinálni, az ne úgy kezdjen hozzá, hogy valami rémálom GIF-ként a saját dadogó arcát teszi Ferencére és közben egyhangúan sorol tréfás marhaságokat.
Puzsér a Facebookjára még ideológiát is írt hozzá:
Az az újságíró vesse rám az első követ, aki nem törleszkedik a hatalom birtokosainak a lábához, aki nem szeretné, hogy az okos fejét néhanapján megsimogassa a jóságos gazda, hivatalos nevén az illetékes elvtárs, főleg ha még miniszter is. A Táncsics-díj egy hazai sajtómunkás karrierjének talán legfontosabb pillanata, hiszen ha elérkezik, az illető biztos lehet, hogy valóban kiérdemli a közéleti újságíró titulust. Igazolást nyert ugyanis, hogy valóban a megfelelő politikusok seggét nyalta, méghozzá a megfelelő technikával és intenzitással.
Szégyenkezve vallom be, hogy az én vitrinemben a bekeretezett Orbán kép és a Gyurcsány szignójával ellátott "Húzzunk bele!" feliratú tábla mellett még nincs ott a Táncsics-díj, ezért aztán úgy döntöttem, nem szarakodok tovább, hanem az alábbi videóval megkísérlem egycsapásra kiérdemelni azt. Az se zavar, ha később visszakérik, csak legalább néhány napig érezhessem magam nívós politikai újságírónak! Emellett pedig tisztelegni szeretnék az előtt a Szaniszló Ferenc előtt, aki a Táncsics-díj átvételével a hazai újságírás olyan nagyságai közé emelkedett, mint Andrassew Iván, Bolgár György, Mester Ákos vagy éppen Havas Henrik. Jó látni, hogy a polgárháborús lövészárok fölött szivárványhíd módjára átnyúlik egy nagy és közös értékvállalása a bal- és jobboldali kormányoknak: meg kell becsülni ezeket a kiváló, független szakembereket! Remélem, egy nap én is közéjük tartozónak mondhatom majd magam!