Szüleitől elszakadt kölyökhódot próbálnak megmenteni a Fővárosi Állatkertben. A kecsketej nem kellett neki, a rágcsálótápra viszont rávetette magát, de az ápolók csak akkor fognak megnyugodni, ha egy hétig folyamatosan táplálkozik.
Szüleitől elszakadt kölyökhódot próbálnak megmenteni a Fővárosi Állatkertben. A kecsketej nem kellett neki, a rágcsálótápra viszont rávetette magát, de az ápolók csak akkor fognak megnyugodni, ha egy hétig folyamatosan táplálkozik.
Minden prémes állatnál cukibb a hód, a vombat elbújhat a lapos farka alá, szerintem csak azért nem ő az aranyosfotók sztárja, mert felnőtt korában harapós, ezért nem lehet vicces pózban tartani, esetleg telefonkagylót rakni a füléhez. Ezt a példányt a Rába mentén találták, az áradat szakíthatta el a szüleitől, és először a győri állatkertbe vitték. Csakhogy ott az ápolók is az árvízzel voltak elfoglalva, így került Budapestre.
Ha megmarad, idővel az eredeti élőhelyén engedik el. Az egykor teljesen kihalt hódból már vagy 500 példány él Magyarországon és hála istennek a budapesti Duna is tele van velük északon és délen is. Remélem az árvíz itt nem ölte meg őket, ha Újpesten látok belőlük peca közben, jelenteni fogok.
És nem tudom nem bevallani, hogy a Cink teljes szerkesztőségének – talán mert amerikaiaknak dolgozunk? – ugyanaz jutott az eszébe a hódról: