Ez a tömeg már a Budavári Sörfeszt? Nem, még csak a sajtóeseménye

Gyűrűs menedzsernaptár? Céglogós bögre? Műanyag kardocskás állófogadás? Na mivel lehet megmozgatni az újságírókat? Ingyen piával!

Ma nyit a Budavári Sörfesztivál: 200 féle sör, kölesestől a banánosig, természetesen színes programokkal és rengeteg kézműves jelzővel. A tavalyi jó móka volt, és már idén is remekül lehetett mulatni – pedig még csak a sörszagra gyűlő újságírókat láttam.

Rekkenő hőség volt már délelőtt is (amit mi persze előre tudtunk), ráadásul még egy hete sincs, hogy véget ért a Főzdefeszt, mégis szép tömeg gyűlt össze az Oroszlános Udvarban a sörkostolós sajtóreggelin.

Hogy lehet, hogy míg egy kiadós jobbikos buzizásra csak fél tucat sajtómunkás indul be, egy sörfesztivál midnenkiből kihozza a hangyaszorgalmat? Nincs mese, egy ingyen belépő a fesztre és néhány korsó ingyen sör – ami összértékében alighanem a pendrive/szép mappa/PR-bor vonalon mozog – hatványozottan több újságírót tud megmozgatni, mint bármilyen sajtócsomagba rejtett csecsebecse.

A sajtóakreditációt olyan komoly többlépcsős megmérettetéshez kötötték (első sajtájon kapsz egy felfedező bérletet, amit egy másik sajtájon érvényesíthetsz, mellyel beléphetsz magára az eseményre, hogy írhass róla), ami arra utal, hogy az elmúlt években igen csak sokan próbálták behekkelni magukat a rendezvényre.

A szigorított szűrés után is nyolcvan médiumtól regisztráltak, de hogy itt is megjelentek-e a korai Sziget feszteket idéző – ingyenjegyért összeütök egy áloldalt – hiénák, arról nem szívesen beszéltek a szervezők. Kár, pedig az mindenképpen a siker mérőfoka, ha egyesek csalni hajlandók azért, hogy bejussanak egy rendezvényre.

A sajtóeseményen leginkább sorba lehetett állni annyian voltunk, én meg nem vagyok az a tolakodós fajta, úgyhogy úgy léptem le, hogy bele se kortyoltam az ingyensörbe. Na sebaj, megteszem majd vasárnap.

Tavaly is a zárónap vettünk részt a rendezvényen, ami nagyon ütősre sikeredett és kiderült, hogy a sörnagykövet Aranyosi Péter nem csak a megnyitón vicces és hogy nem kamuzik, mikor azt ígéri: "lesz egy fellépésem, aztán négy napig dülöngélek".

Amikor egy éve odajött az asztalunkhoz, mint valami régi ismerősökhöz (életemben nem láttam előtte) és folyamatos szóáradat közepette a tenyeréből (!) füstölt csülökcafatokkal kínált, éreztem, hogy tökéletes választás volt őt nagykövetnek kinevezni. Mielőtt félreértenétek, teljesen komolyan mondom – beleszerettünk.

Tulajdonképpen megállná a helyét bárhol a világban mint nagykövet – mármint ott, ahol esznek csülköt tenyérből.