Ma 12 éve, 2001. június 17.-én megesett az, amire Rómában minden rendes ember vágyik, de sosem történik meg. Bajnok lett a csapat, történetében harmadszor, és azóta is utoljára. Kint néztem a vb-döntőt, amikor a macskaevők legutóbb nyertek, ott voltam 600 ezer emberrel együtt a Circus Maximusban, de mindenki azt
Ma 12 éve, 2001. június 17.-én megesett az, amire Rómában minden rendes ember vágyik, de sosem történik meg. Bajnok lett a csapat, történetében harmadszor, és azóta is utoljára. Kint néztem a vb-döntőt, amikor a macskaevők legutóbb nyertek, ott voltam 600 ezer emberrel együtt a Circus Maximusban, de mindenki azt mondta, ez kutya fasza nem volt a bajnoki ünnepléshez képest.
Csodálatos csapat volt, elég annyit mondani, hogy a mindent eldöntő, Parma elleni 3-1 hazai góljait sorrendben Francesco "Gyönyörű" Totti, Vincenzo "Szexcsibész" Montella és Gabriel "'Playboy" Batustuta lőtték. A csapat így állt fel a nagy meccsre: Antonioli – Cafu, Zago, Samuel, Zebina – Candela, Tommasi, Emerson – Batistuta, Montella, Totti, csereként bejött Mangone, Delvecchio és Nakata, az edző pedig természetesen Fabio Capello volt.
Rómában minden rendes városlakó ember az AS Romának drukkol, a nácik és a külvárosiak pedig a Lazionak. A roma-drukkerság lényege, hogy mindig mi játszunk a legszebben, cserébe sosem nyerünk, aztán néha olyan is van, hogy nem mi játszunk a legszebben, de akkor sem nyerünk. Kivéve 2001-ben persze. De bármi is legyen, a Kapitányunk nem focista, sőt nem is ember, hanem egy Szexisten.
Meccs után ez ment az öltözőben:
Ez pedig a városban:
Ez itt pedig a szezon összes római gólja: