Eddig kétszer jártam Szily László otthonában, mindkétszer olyan volt a helyzet, mint az Ace Venturában, azaz nem igazán lehetett előrelátni, hogy melyik zugból milyen kisállat fog előjönni. Erre most megjöttem az első Ródsónkra és egy óra alatt csak három állatot láttam. Posztom folyamatosan frissül!
A címlapképen a két teknős, amiről fogalmunk sincs, hogy hívják, mert azt csak a gyerekek tudják. Először árnyékban dekorációs tereptárgyaknak láttam őket, aztán amikor közeledésemre behúzták mindenüket, megnyugodtan fújtatttam egyet, hogy még élnek. Egy óra múlva már az egyik próbálta elterelni a figyelmem, miközben a másik a kővésőre emlékeztető szájával átharapja az ajtófélfát.
Ő itt a Macska, Laci szerint neki nincs neve, ami oké, én is ismertem Cica nevű cicát, ami húsz évig élt boldogan. Közben itt kiderült, hogy Pamacsnak hívják. Pamacsról azt hittem, hogy egy vérmes dög és első dolga lesz a vádlimat darabokra szaggatni. Pedig nagyon kedves állat, jó húsban van, lehet simogatni, egészen hosszú és puha a szőre, már nagyon várom, hogy mikor tör ki belőle a genyószívó.
Pillanatok, amiért érdemes kiköltözni az irodából: nem azt kiabáljuk hirtelen, hogy "nézd, ott a pónilovas segwayes", hanem hogy "nézd, ott fut a mókus a vezetéken". Sajnos az iOS lassabban reagál, mint ahogy egy mókus lendületet vesz, úgyhogy mint egy igazi bemószeroló fotóriporternek az ötvenes évek Los Angelesében, az alanynak csak a nagy farkát sikerült elkapni a fotón.