"Hogy hogyan telik egy napom Barcelonában? A mai például azzal kezdődött, hogy kinéztem a szótárból azt a mondatot, hogy "a barátnőm bolhás lett", bekentem az Imola friss csípéseit, aztán lementem beolvasni a házinéninek."
Ma előbb posztoltam egyet egy mezei poloskákat szerepeltető klipről, aztán még egyet olvasünk, Klinkerhoffen remek anekdotájáról a lépcsőházban teljes irtófelszerelésben felcaplató, magát diszkrétként hirdető poloskairtó szakemberről. Erről jutott eszembe, hogy egyszer nekem is meg kellett küzdenem a rohadékokkal, ráadásul idegenben, a hirhedten magyarellenes Európai Unió területén! így kezdődött minden:
Hogy hogyan telik egy napom Barcelonában? A mai például azzal kezdődött, hogy kinéztem a szótárból azt a mondatot, hogy "a barátnőm bolhás lett", bekentem az Imola friss csípéseit, aztán lementem beolvasni a házinéninek.
Maria de Carmen de la Fuentének zavaros disznószeme és egyensúlyzavaros yorkshire-terrierje van. Dickens a fél karját odaadta volna egy ilyen szállásadónőért! A zsugori asszonynak csaptelep- és gázkazánboltja van a szomszéd utcában. Útközben eljátszottam a gondolattal, ahogy a mutatóujjamat vádlón a mellének szegezem, és az arcába kiáltom: "bolhás pokrócot adott nekünk, pedig előre letettük a hathavi lakbért. A saját költségére fogja fertőtleníttetni a lakást, maga vérszívó!" A mutatóujj-szegezést olyan átéléssel próbáltam el, hogy kis híján nyakamat szegtem a meredek csigalépcsőn.
Egy ilyen formás kis szöveg biztosan mély hatást gyakorol rá, bár a jelenet erejét talán csökkenti, ha a szöveget papírról olvasom. Márpedig képtelen lennék hirtelen megjegyezni ennyi új spanyol szót. És mi van, ha válaszol?
A nagy morfondírozás közben oda is értem a csaptelepbolt elé. Mint az ilyen feszült jelenetek előtt szokásos, a lelkem hirtelen kiszállt a testemből, és kívülről követte az eseményeket.
Ha érdekel, mi volt a vége, itt elolvashatod.