Ha előbb dobják piacra a bolgárok a Derby Coffee Colát, a csúcson lévő oszmán birodalmat is megtörhették volna. Ilyen lehet kiinni a kicsöpögövő levet egy kávézó szemeteséből.
Már megijedtem, hogy mennyi energiaitalt iszom, ezért reggel a dobozos tejeskávék között néztem szét a kisboltban, de nem volt olyan,amit szeretek, ezért belevágtam a kísérletezésbe. Még mindig rosszul vagyok.
Az biztos, hogy a legirtózatosabb szennykategóriás enegiaitalnak vagy alkoholmentes sörnek sincs ilyen illata a kupak letekerése után. Mintha kábelborítást égetnének az üveg belsejében, ami mellé jól ismert fojtogatóan édeskés illat járul. Jól ismerem az illatot, de nem tudom, pontosan honnan származik. A Dunán horgászva régen rendszeresen hozta a szél ezt a tömény, émelyítő, akkora higításban is kifejezetten édes szagot, úgyhogy valamilyen, mára korszerűtlenné vált gyártástechnológia eredménye lehetett.
A szag azonban semmiség az ízhez képest. Soha, senkinek nem sikerült még ennyire élethűen rekontruálnia azt, hogy milyen íze lenne annak, ha tejeskávéval töltenénk fel egy kávézaccot, keserűgombát, édesítőszert, csikkeket, hamut és sarat tartalmazó kukát, jól felráznánk, majd szűrőn keresztül kicsorgatnánk a keletkező levet. Az első hatás édes, tapadós és undorító. Utána jön egy keserű- majd egy borzongáshullám, majd mindez egyszerre csap le ránk a grandiózus fináléban.
Klág riporter úgy érezte, hogy 3 az egyben port nyalogat, Etele pedig azt, hogy hányás után van, pedig éppenhogy előtte volt.
Mázli, hogy az ember belei nem szögegyenesek, mert akkor nagyon fájna, hogy hirtelen gúzsba köti őket ez a gonosz lé. Így fájni nem fáj, csak hánytat. A Coffee Cola létének ráadásul minimális értelme sincs, hiszen a koffeintartalma fele sincs bármely energiaitalénak, és a címkéje szerint kávéfélét nyomokban sem tartalmaz.