FRISSÍTVE!!! A fenti remek térképet csak gyorsan kitoltam első lelkesedésemben, aztán elszaladtam megnézni a Gru2-t (poszt hamarosan). Csak utána döbbentem rá, hogy tök igazatok van, a télégraphique távírót jelent, nem telefont. Köszi, köszi!
Ez némileg lerombolja ugyan az első bekezdés romantikáját, de a téma és a térkép szépségéből nem von le semmit, igaz a távoli ismerős Bahián csak egy pettyegetett papírcsíkot kap meg.
Viszont Budapest valóban telekommunikációs központ volt, posztolni pedig a XXI. században távírón is lehet, ha már videotelefonálni igen – legalábbis így képzelték el 1910-ben az ezredfordulót.
Szerintem fantasztikus belegondolni, hogy valaki 1901-ben gondolt egyet Zanzibárban és felhívhatta egy jó barátját Bahián. Persze ma már szinte felfoghatatlan, milyen nehéz lehetett készülékhez jutni, és hány kapcsoláson, meg félrekapcsolás át jutott el a hívás a másik földrészre, miközben ki tudja hányan hányféle nyelven ordítottak bele olyasmiket, hogy "tudja maga hány óra van?". De a végén csak megcsörrent az a telefon.
Nézzetek hülyének, de nekem még ma is furcsa, hogy beszélhetek, csetelhetek, videotelefonálhatok a föld túloldalával. Mennyivel fantasztikusabb lehetett ez akkor, amikor ez a térkép készült.
A Boston Public Library szerencsére feltöltötte a kincset a Flickr-oldalára. Érdemes a legnagyobb felbontásban böngészni, ahol már a a szövetszálak is látszanak. Na meg az, hogy Budapest a kontinens egyik legfontosabb telekommunikációs központja volt. Épp olyan, mint Berlin vagy Párizs.
A legizgalmasabb persze a végeket böngészni. Például a Nílusirtó útvonalát. Ha lett volna 110 éve vezetékes internet, simán posztolhattak volna Kartúmból telefonmodemmel.
