Rövid az élet ahhoz, hogy pöcsfejekre pazaroljuk az időnket. Ezért írunk ki politikai filmpályázatot, egymillió forintos díjalappal, Érkezés néven. Hogy mi??? A posztból szinte minden kiderül!
Rövid az élet ahhoz, hogy pöcsfejekre pazaroljuk az időnket. Ezért írunk ki politikai filmpályázatot, egymillió forintos díjalappal, Érkezés néven. Hogy mi??? A posztból szinte minden kiderül!
Nem vicc volt, vagy figyelemfelkeltő túlzás, tényleg beszállunk a kampányba azzal, hogy ha sok és jó pályamunka érkezik, mi együtt leszünk a szavazólapokon nem szereplő, de annál fontosabb Internetpárt. A pártunk nem akar bejutni a Parlamentbe, nekünk az lesz a legnagyobb siker, ha a videókból leszűrt ötleteket az igazi pártok ellopják.
Legfeljebb félperces, politikai témájú mozgóképeket várunk majd, azon belül bármit, úgymint animációt, klipet, reklámot, zenét, megrázó dokumentumfilmet, lázító felhívást, önfeledt viccelődést, illetve ezeken felül akármi mást, kivéve persze a létező pártok választási kampányfilmjeit. A nyeremény pedig nem a szokásos egyéves Cink-előfizetés lesz, hanem egymillió igazi forint.
A verseny neve azért Érkezés, mert egy ez a szó egy csomó olyan dologra utal, amire mi gondoltunk, amikor kitaláltuk az egészet. Találkozást olyanokkal, akiket szerencsés esetben szeretünk is, hazatérést, utazást, kalandot, nyitottságot, kiváncsiságot, sikert, ilyesmiket.
Hogy érthetőbb legyen, kábé mire gondoltunk, jöjjön két film. Az egyik az Igazából szerelem, annak is a legeleje, a reptérre megérkező utasokkal:
A másik a No című film. Ez Chilében játszódik, 1988-ban, Augosto Pinochet diktatúrájának vége felé. A diktátort az amerikaiak kényszerítik, hogy népszavazást írjon ki a rezsim jövőjéről. Az "igen" győzelme még nyolc év Pinochet-uralmat, a "nem" szabad választásokat jelent. Mindkét oldal 15-15 perc műsoridőt kap naponta a tévében. Mivel Pinochet közismerten véreskezű elnök volt, a szokásosan unalmas ellenzéki politikusok a Pinochet-rendszer bűneinek és borzalmainak tévés bemutatásával akarnának kampányolni, de végül egy olyan fiatal reklámszakembert hívnak meg kampányfőnöknek, akinek egészen már, bizarrnak tűnő ötlete támad. Méghozzá az, hogy a kampányfilmekre úgy tekintsenek, mintha reklámok lennének. Az adekvát pinochetezés helyett a "Chile: a boldogság közeleg" szlogent választja, és színes-bájos, fogyasztóbarát filmeken mutatja be, milyen irtó jó hely lenne Chile, és mik történnének a lakóival, ha nem lenne Pinochet.
A még nevet sem kapott kölyök törpetacskóm életére esküszöm, hogy ez nem szokásos Orbán-párhuzam akart lenni. Például mert Chilében Pinochet alatt izmos volt a gazdaság, és anyagilag a chileiek voltak Dél-Amerika királyai. Hanem mert itt nincs diktatúra, Orbán nem a Kárpátok Pinochetje, és mi nem nyavalyogni akarunk. Hanem megmutatni, hogy nem elkerülhetelen sors, hogy a fiatalabbak kivándoroljanak, az idősebbek meg a világ vidám részétől egyre elszigeteltebben éljenek, mert Magyarországban van lehetőség.
Csak akkor történik bármi jó, ha az ember előre kitalál valamit – ha nem szerepelt volna annyi kampányban, azt is mondhattam volna, hogy megálmodja – aztán megcsinálja. A mi versenyünk arról szól, hogy mutassuk meg sokszor 30 másodpercben, hogy milyen lenne, sőt milyen lesz az a Magyaroszág, ahol, ellentében a mostanival, jó élni. Az orbánozás-gyurcsányozás, a szemétségek felhánytorgatása egy ideig klassz érzés – én például sokáig ebből éltem – aztán unalmas és sehová sem vezet.
A hivatalos Magyarország egyre bezárkózóbb, ami ostobaság és rettentő unalmas is. Ezért is alakítjuk át a Cinket most, hogy a blogot meghajtó Kinja-motor vadonatúj funkcióit kihasználva, Világegyetem néven indítottunk egy testvérblogot, amit Orosz Péter ír, és ami a Gawker-birodalom 8 amerikai blogjában naponta közölt rengeteg klassz poszt közül fogja bemutatni a legjobbakat. Ha a politikusok bezárkóznak, az egyetlen adekvát reakció a kinyílás. Ebben segít maga a technikai háttér, a Kinja platform is, ami most igen komolyan megújul. Olyan kommunikációs eszköz a rendszerünk, ami anonim, nagy barátja a szabad beszélgetésnek, ugyanakkor meghökkentően hatékonyan segíti elő a civilizált társalgást. És lehetőséget ad a korlátok nélküli, szabad kommunikációra és eszmecserére, ami akkor is jó, ha szórakozni akarunk, és akkor is, ha már a szólásszabadság a tét.
Fel a fejjel, Magyarországnak igazából már most van tengerpartja, csak nem látszik a sok Nemzeti Dohánybolt-cégértől!
[Íme a budapesti Gawker-csapat, akik sok más mellett a Kinját is gyártják. A Cink stábja is rajta lenne, de éppen terepen voltunk.]