1959-ben jelent meg a Wild Raspberries című szatirikus szakácskönyv, ami az akkoriban elterjedő és nevetségesnek tartott franciatípusú gasztronómiát figurázta ki. Az illusztrációkat nem más készítette, mint a zöldfülő Andy Warhol.
1959-ben jelent meg a Wild Raspberries című szatirikus szakácskönyv, ami az akkoriban elterjedő és nevetségesnek tartott franciatípusú gasztronómiát figurázta ki. Az illusztrációkat nem más készítette, mint a zöldfülő Andy Warhol.
A könyvet Suzie Frankfurt írta, aki a New York-i szcéna ismert fennforgója volt, legalábbis hirtelen nem tudok jobb szót arra, hogy socialite. Warhol munkáival a Serendipity nevű fagyizóban találkozott először, ahol az akkor még ismeretlen művész munkáit állították ki. A nőnek nagyon megtetszettek a festő képei, úgyhogy lebeszélt vele egy találkozót.
Warhol még akkor az édesanyjával, Julia Warholával lakott. Frankfurt így emlékezik vissza a találkozóra:
Sosem fogom elfelejteni azt a találkozást. Andy úgy köszönt nekem, mintha már évek óta ismernénk egymást. Különösen tetszett neki, hogy Malibuban nőttem fel és Myrna Loy színésznő mellett laktam. Az is lenyűgözte, hogy antik ékszereket gyűjtöttem. Úgy éreztem, hogy a legjobb barátok lettünk. Lebeszéltünk egy ebédet a következő napra, és így kezdődött el minden.
Warhol még jobban megkedvelte a nőt, amikor vendégségbe ment hozzá és az ajándékba kapott virágot egy vízzel feltöltött kólásüvegbe tette.
Még ugyanabban az évben ősszel elhatározták, hogy együttműködnek egy szakácskönyvön. A Wild Raspberries nevű kiadványt az akkoriban bemutatott Bergman-filmről, A nap végéről kapta a címét (a film angol címe Wild Strawberries, azaz vad eper, a svéd címe is ezt jelenti). Már korán elhatározták, hogy nem is igazi szakácskönyvet fognak készíteni, hanem egy műalkotást, úgy, hogy minden egyes példányt kézzel festenek és színeznek. Négy fiatalt béreltek fel, hogy segítsenek a színezéssel. A tipográfiáért Warhol édesanyja felelt.
A receptek természetesen lehetetlen, de nagyon vicces dolgok elkészítéséről szólnak. Az egész lényege az volt, hogy viccet csináljanak az Amerikában elterjedő francia gasztronómiából és a molyolós, drága receptekből.
Kemény munkával összesen 34 példányt sikerült elkészíteni. Sajnos a kiadók nem kapkodtak a könyv után, párat elküldtek a DoubleDay és Rizzoli kiadóknak, a többit pedig elosztogatták karácsonyi ajándéknak.
A Wild Raspberriesről negyven évig szinte senki sem tudott. Amíg Frankfurt fia, Jaime meg nem találta és végre kiadta 1997-ben.
Itt van pár oldal a könyvből:
A Wild Raspberries megvásárolható az Amazonon.