A Kinja 1.2-ben egy nagy változás van, amellett, hogy javítottunk az oldalak betöltésén. A legtöbb híroldal határt húz az eredeti poszt és a kommentek közé, szakadékot teremtve szerzői és olvasói közt. Ellenben a Kinja legújabb változatában a tartalom alapegysége nem az önálló cikk, hanem a párbeszéd a szerző és legélesebb elméjű olvasói között.
A csetprogram a személyes kommunikáció alapja: gyors, puritán, élénk. A Kinja célja, hogy ezt az elvet terjessze ki nyilvános oldalakra is, készítsék bár őket a Gawker újságírói, szerződéses partnereink, vagy egyes bloggerek. A Kinja kollaboratív újságírói platform, lelke pedig az, amit group chatnek (társalgásnak) hívunk.
Minden társalgást elindít valaki, jellemzően, bár nem feltétlenül, a blog gazdája vagy egyik szerzője. A téma indítója hírrel vagy véleménnyel nyithatja a beszélgetést, de egyszerűen kérdést is szegezhet egy másik Kinja-felhasználónak.
Még egy hosszú, kimerítő cikk is csak a kiindulópont. A Kinja legújabb verzióján futó oldalak a cikkből eredő beszélgetéseket ugyanolyan tördeléssel és ugyanazzal a figyelemmel jelenítik meg, mint a szerző nyitóposztját. A párbeszéd olyan, mint egy kérdezz-felelek, mint egy klasszikus webes cset. Abban hiszünk, hogy ez a párbeszédes formátum elősegíti a történet kibomlását és az igazság megmérettetését.
A beszélgetés meghittséget és bizalmat kíván, valamint gondosan válogatott résztvevőket – még akkor is, ha végeredményét nagyobb közönség is olvashatja. Hogy elkerüljük a kommentek tragédiáját, a társalgások résztvevőit megszűrjük: a szerzőre, azokra az olvasókra, akiknek a szerző közvetlenül válaszolt, és azokra, akik az így kiemelt olvasók válaszaira válaszoltak. Ezt hívjuk a szerző belső körének.
A szerző belső körén kívül eső olvasó saját belső kört hozhat létre, amit összelinkelünk a fő párbeszéddel és megjelenítünk a szerző saját blogján. Egy társalgás tehát nem más, mint a belső kör lenyomata. Ha jól csináltuk, ezek a beszélgetések érzésre olyanok lesznek, mint egy baráti beszélgetés – de olyan, ahol a barátaink barátai is közbeszólnak. Úgy is el lehet képzelni, mint egy bulit, ahova minden meghívott vihet magával még egy vendéget – aki pedig nincs meghívva, az csinálhat saját bulit.
Nem véletlenül szoktam cseten adni interjút. Könnyen ellenőrizhetem így a pontatlanságokat és a nehézkes megfogalmazást, csökkentve a nyilvános megszégyenülés esélyét. De mellette megmarad az élő beszélgetés spontaneitása. A legtöbb ember – a hivatásos újságírókat is beleértve – jobban gondolkozik udvarias párbeszéd közben. Abban hiszünk, hogy ettől írni is jobban fognak.
Nick Denton eredeti, angol nyelvű posztja alább elolvasható. Minden pontatlanság és hiba a fordítóé. Nick az eredeti poszt alatt több kérdésre is válaszolt, érdemes legörgetni.