Olvasónk Szegeden próbált elintézni egy rutinügyet, de nem várt falakba ütközött. Nyilvánvalóan ott követte el a hibát, hogy nem a közeli, megénekelt mórahalmi hivatalnál próbálkozott.
Ágnes arról szeretett volna igazolást, hogy gyesen van, azért, hogy kedvezményes bérletet vehessen vele. Ezt korábban a Magyar Államkincstárnál intézte probléma nélkül, áprilistól azonban már a Bécsi krt. 5. alatti kormányhivatalhoz kerültek a jogosultságok. A kormányhivatal áprilisi tréfája pedig még csak most következett:
Elég szürreális időutazásban vettem részt, valahova a diktatúra bugyraiba. Ahogy beléptem, egy nagyon kedves, „gyakornok” feliratos hölgy (kvázi biztonsági őr funkcióban) fogadott, és a mellette 30 centire lévő kollégájához irányított, aki egy TOMBOLAJEGYET adott sorszámként. Szerintem ha négyig kihúzom ezzel a cuccal, akár egy csokitortát vagy élő nyuszit is hazavihettem volna. Ahogy megkaptam a számot, a számot letépő hölgy már oda is kísért a kettes számú ablaknál lévő, huszonéves ügyintézőhöz. Innen valami egészen szürreális kabaré alakult ki.
– Jó napot kívánok, egy igazolásra volna szükségem arról, hogy gyes-en vagyok, és hogy meddig kapom, mindezt kedvezményes bérlet vásárlásához szeretném kérni.
– Nem tudok kiadni ilyen igazolást, mert nem működik az egész rendszer. Talán majd ötödike körül. De inkább nyolcadika. Reménykedjünk.
– Jó, de nekem MOST kell ilyen izét hosszabbítanom, most kell bérletet vennem, szükségem lenne igazolásra mindenképp.
– Értse meg, nem tudok ilyet kiadni.
– Rendben, akkor kérek egy igazolást arról, hogy technikai okok miatt nem tudnak kiadni semmilyen gyes-ről szóló igazolást.
– Ilyet pláne nem áll módomban kiadni.
– De hát ott van a pecsétje, van papírja, két keze, írjon egyet!- Nem írhatok alá semmit.
– Hogyhogy?
– Nem írhatok alá semmit, és igazolást pláne nem írhatok. Csak a saját nyomtatványra írhatok.
– Hát ez vicces.
– Miért nem jött hamarabb? Tegnap még tudtak volna adni!
– De én ma akartam jönni, ma kérem az igazolást. Négy nappal a lejárat előtt.Ekkor lendült oda hozzám egy kicsit agresszívan a szomszéd asztaltól egy szintén huszonéves kis ügyintéző:
– Mi a probléma?
– Nem tudnak kiadni igazolást. De arról sem tudnak hivatalosan írásban nyilatkozni, hogy technikai okok miatt nem tudnak kiadni igazolást.
– Értse meg, hogy nem adhatunk ki semmilyen igazolást.
– Akkor panaszkönyvet szeretnék kérni.Eltűnt az emeletre és egy irodavezetőfélével tért vissza, aki nagyon boldog volt nyilván a problémám miatt is. Ő is tájékoztatott arról, hogy nincs igazolás, nincs semmi, sőt, panaszkönyv sem. Ellenben tudok kérni írásban most egy igazolást, amit kipostáznak. Ha szerencsém van, akár 10-e, 15-e között ott lehet nálam. Nyilván az, hogy nekem MOST kell, nem indok a rendszernek, hiszen én csak egy állampolgár vagyok, aki az adóját erre áldozza, akár akarja, akár nem, és csak egy sima alapjogommal akarok élni. Elmondtam azt is, hogy tudom, nem velük kellene veszekednem, de a helyzet miatt, hogy semmiről nem adnak igazolást, mindenképp ezt eredményezi.
Nyilván két példányban benyújtottam egy panaszt, valamint tájékoztattam a Magyar Állam Kormányhivatalát, hogy az igazolás hiánya miatt felmerülő összes többletköltséget kérem megfizetni, természetesen tételes elszámolás alapján. Ezt csak pecséttel vette át a kettes ablakban ülő nagyon kedves hölgy, aki felhívta a figyelmemet is, hogy baj van a stílusommal, és hogy lehet már lepattanni.
Most szerencsém volt, mert csak a bérlethez kellett volna az igazolás. De annyi minden máshoz kell egy ilyen sima igazolást kérni, mindennapjainkhoz tartozik, hiszen a rendszer (étkeztetési támogatás stb.) nem látja a nagy bázist, a részegységek az egészet.