A Loudwire magazin szerkesztősége idén is kiadta toplistáit, amelyeket a 2015-ös év általuk legjobbnak ítélt rock, illetve metál számaiból állítottak össze.
A két 20-as tabella arról mindenképp árulkodik, hogy a szaksajtó és az olvasótábor ízlése nem minden esetben vág egybe. Én például szomorúan vettem tudomásul, hogy a metál színtér elfluortomisodása – a metalcore nevezetű trójai falónak köszönhetően- töretlennek látszik.
20 Best Rock Songs of 2015
A magazin rocklistáján több kellemes meglepetés is ért, és egy-két személyes kedvencemmel is könnyfátylon keresztül szembesülhettem (Faith No More).
Kezdjük azonban a gyengébbekkel. Vannak bandák, amelyeknek finganiuk is elég, hogy listákra katapultálják magukat. A Offspring például csak Offspring kell hogy legyen, és csá! Ezzel a szürkeséggel legfeljebb egerészölyveket lehet lázba hozni, no meg a Loudwire újságíróit.
A 20-as rocklista 17. helyén: Offspring – Coming for you
Tudom, lesz aki elnagyoltnak és igazságtalannak tartja a véleményemet, de ha Linkin Parkot támad kedvem hallgatni, akkor azt hallgatok, nem pedig Bring Me The Horizon-t. Lehet hogy más napokon, és más dalok kapcsán ez a banda méltányosabb elbírálást is érdemelhetne; no de kééérem! Akinek erről a dalról nem a Linkin Park jut azonnal az eszébe, az sürgősen keresse fel kezelőorvosát, gyógyszerészét!
A 20-as rocklista 14. helyén: Bring Me the Horizon – Throne
Tudom, tudom.. A Breaking Benjamin (nem tudom mekkora rajongótábora lehet itthon) elég szar időszakon van túl, jogi viták, betegség, miegymás, de ezzel a cuccal tényleg nem tudok mit kezdeni, azon túl, hogy a csajok bugyija egész biztosan berezonál tőle. Egy Top 20-as rockzenei listára fel nem tenném, még ha az életem múlna rajta, akkor sem!
A 20-as rocklista 7. helyén: Breaking Benjamin – Failure
A lista pozitívumai
A marylandi Clutch muzsikája egy bizonyos tesztoszteron szint alatt elképzelhető hogy értelmezhetetlenné válik. Önáltatás? Megnyugtató fejlemény? Képtelen vagyok eldönteni hogy mire következtessek, de ez a dal nekem kifejezetten tetszett. A Loudwire listáján a 11. helyre futott be a Clutch – X-Ray Visions c. száma.
Ha van banda, akire csúnyán rájárt a rúd, az a Baroness. Nem elég hogy szerencsétlenek 2012-ben buszostul alászálltak egy szakadékba az angliai Bath mellett, amelynek következtében John Baizley frontembernek 40 centis vágás mentén legózták újra a karcsontjait; nem elég hogy a baleset után több tag is kivált, és az sem elég hogy még mindig nem sikerült komoly áttörést elérniük, erre még a Loudwire is beintett nekik, hiszen a Chlorine and Wine csak a 10. helyre volt jó ezen a listán ( a dalt tartalmazó album csak december 18-án jelenik meg, a basszer pedig legnagyobb bánatunkra nem Bagaméri).
Apáék muzsikáját apa ruhájában játszó zenészekkel óvatos vagyok. A The Struts klipje az én szempontomból rosszabbul nem is kezdődhetett volna (másfél perces intro, ezekkel a korai Queent idéző ruhakollekciókban futkározó arcokkal). A dal a refrénig erős közepes…No de onnantól!!! Amellett sem mehetek el szó nélkül, hogy a frontember egy az egyben a fiatal Mercuryt idézi, ezzel pedig – tudja a bánat hogy miért – nem volt kellemetlen szembesülnöm. A dal mindenesetre király! The Struts – Could Have Been Me a 9. a listán.
Végezetül de nem utolsó sorban egy olyan dal, amit máskor, más pillanatomban lehet hogy csak az első pár taktusig hallgatok. Ma azonban esélyt adtam mindenkinek, ennek köszönhetően pedig egészen biztos lettem abban, hogy fel kell kutatnom a Highly Suspect – Mister Asylum c. 2015-ös, debütáló lemezét (legálisan!!!!). A Lydia című számuk (a szóló, és az alatta szóló basszus pazar!) a Loudwire listáján a 6.
Összességében nem rossz kis lista ez. Persze tetten érhetőek bizonyos zeneipari szempontok is (nekem ne beszélje be senki hogy egy-két sűrűbben hirdető kiadó nem passzíroz be egy ilyen listára néhány gyengébb dalocskát), de azt hiszem felvállalnám, ha történetesen valaki engem vádolna meg az összeállításával. A többi listázott illetve az első helyezett kiléte legyen meglepetés; én kiakadtam rajta, más viszont lehet hogy köldökön harapja magát örömében.
20 Best Metal Songs of 2015
Ahhoz hogy csillogjon a csempe, először le kell veretni róla a szart! Szóval kezdjük a lista WTF kategóriájával.
A magát Elizabeth Short rejtélyes haláláról elnevező The Black Dahlia Murder úgy belecsapott a lecsóba, hogy valami rejtélyes ok folytán meg sem állt a lista 20. helyéig. A Vlad, Son of the Dragon című szám megírását a címnél kellett volna abbahagyni, azonban mindig is lesznek olyan eltökélt gonosztevők, akik szembe mennek a közérdekkel.
Maradva tovább a periférián, a Periphery (fluortomimetál) 17. helye körülbelül annyira indokolt, mint holmi utakat aszfaltozni Nagykovácsiban. A plázák folyosóján ücsörgő, feszülőgatyás hülye gyerekeknek is kell hogy nyomjon valaki metáltot! A Periphery dalának címében próbálja magát pozicionálni: Alpha
A Cattle Decapitation – Manufactured Exctinct c. dalával nem is lenne baj, ha nem hallottam volna már egymilliószor. Összességében a listára magára is jellemző, hogy – nyilván a néhány kiemelt dalon kívül – a kelleténél több középszerű produkciót tartalmaz. A manapság underground különcködésnek számító zombi dizájn uralja a videót, meg mindenféle nem odaillő dolgok, amitől annyira fúj lesz az egész, hogy az ember teljesen belefeledkezik a dalba.
Kapaszkodjatok! Mindez elégnek bizonyult a 7. hely megszerzésére!
Jöjjenek a jobbak:
A következő dal aktulitása az első hangok után világossá fog válni mindenkinek. 😀 A portugál Moonspell nagyon oda tette magát, írom ezt úgy, hogy istenigazából sohasem szerettem őket. Máig! Ebben az esetben szintén fel fogom venni a kapcsolatot a menedzsmenttel, hogy nem kevés pénzért meghallgathassam a lemezt! A Loudwire szegénységi bizonyítványa a 19. hely. Moonspell – Medusalem
A Queensrÿche új dala nem kicsit lepett meg. Befelé fordultam, és tanulmányozni kezdtem magam. Ennyire öregednék? Amikor 12 évesen megtudtam hogy miként kell helyesen kimondani a zenekar nevét, egy világ omlott össze bennem. Aránytévesztés nélkül keveredik a banda klasszikus hangzása a ma divatos effektekkel. Amit a szám végén a szólóval csinálnak, dicsőbb korszakokban azonnali zenekar-feloszlást eredményezett volna. Nem csak én öregszem, hála Istennek! 11. Queensrÿche – Guardian
A következő dalról pár hónapja ódákat zengtem.
10. Slayer – Repentless
A Ghost nevű formációról nem tudok sokat, pedig tudhatnék. Találkoztam róluk szóló cikkekkel lépten-nyomon, de nem olvastam azokat. Nem érdekel a Jelmezbál, ezen a véleményen vagyok 7 éves korom óta, amikor is a rendes iskolai farsangon hajóskapitánynak öltöztem, de nem tudtam kigombolni a sliccemet (nem volt a suliban angol WC harmadikig!!!), és összebrunyáltam magam. 25 évvel később egy metál fesztiválon dolgoztam rendezvénybiztosítóként a backstage-ben, és szemtanúja voltam amint egy turnébuszra kapcsolt utánfutóból a Cradle of Filth frontembere kellékeket válogat ki magának. Hmm ez a kard jó lesz (gondolta, nem mondta). Ez a gyertyatartó…hááát..nem is tudom… Ahh ezt a tört már de régen kerestem!!! Kurva nevetségesnek gondoltam ott akkor ezt a dolgot. Szóval ez a maszkabál ami ezt a Ghost nevű svéd bandát körülveszi, ellehetetlenítette, hogy megismerkedjem velük. Most viszont kíváncsian kattintottam rájuk. Nemhogy nem bántam meg, egész egyszerűen Ghost rajongóvá váltam abban a szent pillanatban, hogy daluk überfogós refrénjét meghallottam. Azt kell mondanom, ilyen dalszerzői potenciál műfajon belül nem sűrűn tör fel a semmiből ( semmi: Linköping; pláne! ). Végre valami izgalmas. A Ghost – Cirice című száma a 2. legjobb metál dal lett a Loudwire újságírói szerint 2015-ben. /Az elsőt (maximálisan egyetértek ebben az esetben a döntéssel) itt tekinthetitek meg/
/ Forrás: Loudwire/ /kép: fosilfueled/