2007-ben, amikor az eki még eki volt, a fű meg fű, Gyurcsány pedig a miniszterelnök, Matolcsy György két társával, Csizmadia Norberttel és Csordás Lászlóval együtt úttörő kísérletbe kezdett: mi történik, ha pszilocibin nevű pszichoaktív alkaloidot tartalmazó szárított gomba fogyasztása után próbáljuk meg értelmezni
2007-ben, amikor az eki még eki volt, a fű meg fű, Gyurcsány pedig a miniszterelnök, Matolcsy György két társával, Csizmadia Norberttel és Csordás Lászlóval együtt úttörő kísérletbe kezdett: mi történik, ha pszilocibin nevű pszichoaktív alkaloidot tartalmazó szárított gomba fogyasztása után próbáljuk meg értelmezni Magyarország gazdaságföldrajzi adatait? A bátor utazás eredménye "A magyar gazdaság térszerkezeti változásai – Térbeli dimenziók, fejlődési tengelyek, övezetek" című mű lett. Matolcsy, Csizmadia és Csordás ott, ahol ortodox elődeik csak városokat, számoszlopokat és grafikonokat láttak, olyan csodás dolgokat fedeztek fel, mint a Magyar Banán, az Okos Tavak, a Déli Duna Csáp, a Dél-magyarországi Bumeráng és a Dél-keleti Sárkány.
A három sámánból Matolcsy ma a Nemzeti Bank elnöke, Csizmadia a Nemzetgazdasági Minisztérium tervezéskoordinációért felelős államtitkári posztját hagyta ott a Nemzeti Bank költségvetési koordinációért felelős ügyvezető igazgatói székéért, Csordás László pedig az ozorai goapartikon árul batikolt zászlókat. Utóbbi csak vicc volt, őt nem tudtam 100 százalékosan beazonosítani, de valószínűleg a Szegedi Tudományegyetem Gazdaság- és Társadalomföldrajz Tanszékének tudományos főmunkatársáról van szó.
Én egyszer a Közép Duna Csáp mentén, egészen konkrétan az újpesti Duna-parton elterülő úgynevezett Tungsram-erdőben, menyhalhorgászat közben egyszer úgy bematolcsyztam, hogy hirtelen felfedeztem, Péter barátom arcát csillogó, frissen vedlett kígyóbőr borítja. Bár jól érzem magam a magángazdaságban, az Orbán-kormány hívó szava eszerint nem várhat sokáig, és közfunciót kell vállanom a makropénzügyek területén.
A hosszú ráhangolás után lássuk magát a művet. (A poszt tetején az ott a tanulmány összefoglalása, nem az én Painttel elkövetett könnyűdrogos tréfám.)
Matolcsy az írás elején leszögezi, hogy "Tudatos fejlesztésekhez jövőképekre van szüksége Magyarországnak, az egész Kárpát-medencének, és az ezen belüli tájegységeknek, régióknak, városhálózatoknak. (…) a gazdasági folyamatok elemzéséhez, adatok összegyőjtésére, feldolgozására és térbeli megjelenítésére van szükség, melyek alapján térbeli csomósodások, fejlıdési tengelyek és zónák rajzolódnak ki. A kutatócsoport négy "időfelvételt készített" a magyar gazdaság "térbeli sajátosságairól", 1994-ben, 1998-ban, 2002-ben illetve 2005-ben, majd a kapott "speciális térképek" elemzése alapján "térszerkezeti összefüggésekre leltek", és ahol addig unalmas papír volt, ott alakzatok rajzolódtak ki. Nem is akármilyenek!
Aki már gombázott, az tudja, hogy egy ideig nem történik semmi, aztán az ember először annyit érez, hogy megjöttek a Hullámok, amik elkezdik ringatni.
Matolcsyék pár oldal szárazabb bevezetés után egyszer csak megrajzolták Magyarország térségi gazdasági fejlettségének domborzati térképét, "ahol a legfejlettebb térségek mint hegységek, a közepesen fejlett térségek hátságok, dombságok, a gyengén fejlettek pedig síkságként jeleníthetőek meg". Szóval beindult a hullámzás.
Utána különösebb meglepetést nem okozva, de aránylag érdekesen ismertetik a magyar régiók köztti fejlettségi különbségeket, a gyorsforgalmi utak hatását, az oktatás vagy az EU-támogatások területén érezhető különbségeket az ország régiói és kistérségei között. Szó van feltörekvőkről, leszakadókról és reménytelenekről.
Aztán beüt a "geodizájn" és megjelennek a vicces alakzatok. Ez nyilvánvalóan a tanulmány veleje. A jelen és a jövő döntéshozói 2007 óta nem vaktában költik el a fejlesztési pénzeket, hanem tisztában vannak azzal hogy az osztrák és a szlovák határ mentén ott sárgállik a magyar banán. Matolcsy persze nem ragad le a kis részleteknél, a banánt ugyanis tök önkényesen rakja össze az unalmas nevű Nyugat-magyarországi Modernizációs Vonalból és a Duna-menti Innovációs Tengelyből, jóllehet ő maga mondja, hogy ezek sajnos nem kapcsolódnak össze, mert Győr és Sopron között nincs rendes gyorsforgalmi út. De mennyire más, ha ezentúl van saját Banánunk!
A Déli Duna Csáp is furcsa, mert a Mester végig azt magyarázza, hogy mennyire eltérő mikrorégiókat fűzött össze a pompás név alatt. De jól begombázva, sőt még anélkül is ki ne a tréfás nevet választaná a lehangoló valóság helyett? A Dél-magyarországi Bumeráng is bizonytalanul repül, mert miközben bumeráng, a legfejletlenebb, legleszakadott térségekből több is erre a területre esik. De ha én a Kaposvár-Pécs-Baja-Szeged-Békéscsaba-Debrecen íven élnék, én is inkább bumeráng lennék, mint bármi más.
Nem spoilerezek többet, akit érdekel a téma, olvassa végig a remek tanulmányt, maradt benne rengeteg nagyszerű meglátás! Aki pedig ennél jobban élvez egy unalmasan károgó kommunistát, az tegyen ki otthon egy Veres János-posztert, és kösse föl magát az első szögre!
(A tippért örök hála Tekintetes Akadémia nevű olvasónknak!)