Hogy miért tart ott a magyar baloldal, ahol? Hát például mert a vezető balos figuráknak a világ alapvető tényeiről sincs halvány segédfingjuk sem. Mai versenyzőnk a vadul konzervatívozó Scheiring, aki a skót leszakadást elemzi, de azt sem tudja, milyen színű a kormány Nagy-Britanniában.
A Dinamó Műhely nevű blogon Scheiring hosszabb posztban elemzi a skót függetlenségi népszavazás esélyeit. A baloldalt azért izgatja különösen az esemény, mert Skócia hagyományosan inkább balos, és sokan egyfajta modellkísérletet látnának bele abba, ha az ország függetlenné válna.
Scheiring, a mesterpolitológus, az írás dereka táján a következő gondolatmenetet futtaja végig:
Bár a szavazás egyik fontos eleme az északi-tengeri olaj, mely elsöprő többségben skót fennhatóság alá kerülne, azonban az igen kampány valódi erőssége a Londonnal összekötött konzervatív megszorító politikával szemben felépített befogadó és szolidáris jövőkép. 2001 óta Skócia egyetlen konzervatív képviselőt küldött Westminsterbe, az Egyesült Királyság északi része a brit baloldal fellegvárának számít, mégis, sorra kapják nyakukba a konzervatív kormányokat. Egy független Skóciának jó ideig nem kellene attól tartania, hogy Konzervatív miniszterelnöke lesz: Thatcher pártja gyakorlatilag nem létezik a határtól északra. A brit átlagnál lényegesen baloldalibb skót szavazóbázis reménye, hogy a függetlenség révén megszabadulhat a londoni politikát uraló pénzügyi-gazdasági elit megszorítás és privatizáció központú neokon gazdaságpolitikájától, és norvég-izlandi-svéd mintára berendezett univerzális jóléti államot, szociális demokráciát építhet ki a helyébe.
Ez jól érthető és átélhető kép, az önmagában mindig balra szavazó, de sorban kozervatív kormányokat a nyakába kapó országról. Egyetlen kis baj van vele. A tárgyalt időszakban, vagyis 2001 óta Skócia egyetlen darab konzervatív kormányt sem kapott a nyakába. Részben azért, mert ezidő alatt nagyrészt a Munkáspárt kormányzott. 1997 és 2007 között Tony Blair, majd onnantól 2010-ig Gordon Brown. 2010-ben kétségtelenül véget ért az ezredforduló totális Labour-dominanciája, de az élet sajnos még ekkor sem alkalmazkodott a Scheiring-modellhez, 2010 óta ugyanis konzervatív-liberális demokrata koalíciós kormánya van Nagy-Britanniának. A libdemek ráadásul a nevük ellenére baloldali párt, szóval ez mégcsak nem is egy skótókra oktrojált jobbos, hanem egy jobbos-balos kormány.
(via ad-libitum)