Kimondhatatlanul úúúútálom a medúzákat. Szörnyű, undorító lények, amelyek rengeteg bajt okoznak, akár nukleáris katasztrófát is. Hajókat borítanak fel és emellett a tengeri magyarokat is folyamatosan zaklatják. Ha valakit gyűlölni akarsz, akkor érdemes ezekre az eltérő színű és fajú, de mindenképpen bevándorló egyedekre kiengedni haragod keserű epéjét. Jobb ma egy halott medúza, mint holnap a hátadra pisáló jószándékú megmentők a strandon.
Kétszer csípett meg medúza, mindkét esetről részletesen beszámolok, de addig nézzük mik ezek a rohadt ellenségek.
“A medúzák (Medusozoa) a csalánozók (Cnidaria) törzsének egy altörzse”, írja a wiki nagyon helyesen, gondolom. Testük 97 százalékban víz, kisebb planktonokkal és rákokkal táplálkoznak, meg turisták boldogságával, mint a szintén testtelen, ijesztő smasszerek a Harry Potterben.
Nyugodtan úszkáltam Mgarr ix-Xini álomszép strandján, ami már azelőtt az egyik törzshelyem volt, hogy Angelina Jolie és Brad Pitt ott forgatta volna a “By the Sea” nevű remeket (bemutató 2015 december). Meg kellett igazítanom közben békatalpamat (oh rutintalan idők, évek óta nincs ilyenre szükségem, kivéve free divinghoz). Szóval igazítanom kellett, ezért elpancsoltam magam egy létrához. Még meg is néztem rendesen, hogy van-e ott a szemetekből. De nem volt. Dehogynem volt, amint leültem, a létra vas mögül előbújt egy rózsaszín és hátulról támadva (gyáva dögök) pont térdhajlaton csípett. Üvöltés+pánik, ilyen se történt még. Gondoltam, hogy a derékig érő vízben csak nem fulladok meg, ezért kivánszorogtam a parton üldögélő Tigrishez.
Pár lépésről üvöltöttem az üres sörösdobozzal a hasán henyélő barátomra, hogy “Megcsípett egy medúza!!4!”
“Várjál, tudom mit kell tenni”, jött a hirtelen válasz és elővette a farkát. “Azonnal le kell hugyozni!”. A következő percek azzal teltek, hogy én sikítva a fájdalomtól menekültem mezítláb a kavicsokon, húzva magam után a lábam, Tigris meg gyógyeszközzzel a kezében üldözött, hogy “ne tréfálj vazze, tényleg le kell pisálnom, segíteni akarok!”. Közben tíz ijedt anyuka takargatta gyermekei szemét, de tudom hogy ott valami örökre eltört a kölkökben. A csípés nyomai pont fél év múlva múltak el, az érzés meg soha, egy életre meggyűlöltem a medúzákat.
Mit kell tenni medúzacsípés esetén?
Na, erről sok hülyeséget lehet olvasni. Az én verziómat a máltai iskolákban tanítják és igen értelmesnek tűnik (a nagy máltai kivándorlós posztban elég sokat írtam az oktatásról) . Lepisálás és ecetes kenegetés nem működnek. Azt nem mondom, hogy ártanak, de értelmük az valójában szinte semmi. Amit viszont tenni kell:
– Csípés után ki a partra,
– Valamilyen kártyával (hitel/Fekete Péter/névjegy/plakátdarab) alaposan lekapargatni a csípés helyét és környékét,
– Antiallergén krém beszerzése a gyógyszertárból,
– Kenés
– Bocsánatkérés a szentektől és egyéb égi hatalmasságoktól, akiket megsértettél, miközben hörögtél a fájdalomtól.
Ennyi. Édesvíz pont nem jó, de tengerben hűtés kártyás kapargatás után javallott, például ha nincs pont melletted patika.
Ugorjunk egy kicsit a medúzakatasztrófák történetére. Ezek a senkiházi szemetek először is egyre többen vannak. Természetes ellenségeik viszont egyre kevesebben. Például a delfinek és a teknősök pusztulnak igen gyorsan. Nem elég, hogy a mafia vízbe szórja a sugárzó szemetet, még a túl okos hozzáállással sosem vádolható halászok is irtják a falánk delfineket. Emiatt minden tele medúzával és a halászok semmmit sem fognak. De elsőre bonyolult összefüggés ez számukra és másodszorra sem esik le mindegyiknek.
Medúzák okozta katasztrófák
A medúzák imádják az atom és egyéb erőműveket. Ez pont annyira ijesztő, mint amilyennek hangzik. Először 1937-ben kellett erőművet (még nem atom) lezárni miattuk, Ausztráliában. Évekig másztak felfelé a szűrőkig. 1989-ben 80 tonna medúzát kellett lekaparni a madrasi erőműről. Tíz évvel később 40 millió filippinó jött rá, hogy medúzák miatt lett meleg a sör és romlott meg az összes kaja a fagyasztóban. 2006-ban egy amerikai hadihajóra erősített atomreaktorra támadtak a kocsonyás férgek, ráadásul a brisbane-i kikötőben.
2011-től lett igazán komoly a helyzet. Egyszerre rohantak le skót és japán erőműveket, míg Izraelben száz tonna zselés g**it kellett levakarni egy Heller-féle hűtőtorony vízszűrőjéről. Ha ott történik valami gikszer, akkor megint annyi sugárzó kriptonit került volna a vízbe, ami Godzilla nagyságúra növesztette volna a pudingszörnyeket, csak úgy mondom.
Agyatlan lények ezek, de kemény ellenségek. Most már hajókat is süllyesztenek el. A leghíresebb eset talán a 10 tonnás Diasan Shinsho-maru halászbárkáé. Elkezdték kihúzni a jó fogást ígérő hálót, mire kiderült, hogy kicsit nehezebb, mint várták. Sőt, fel is borította a hajót, mert kétszáz kilós Nomura medúzákkal volt tele.
A medúzák fel és eltűnnek, néha tömegesen lepnek el tengereket, néha meg nyomuk sincs vagy csak kevés van. A Földközi-tenger közepén aránylag gyakran kerülnek elő a dögök, de szerencsére különböző fajták és nem mindegyik csíp. Tapasztalatokon alapuló gyakorlati tudásom szerint minden rózsaszín pusztulásra érett, de a kékeknek is az anyját. A sárgák meg általában nem csípnek.
Itt van például a főellenség, az iránytű medúza vagy ahogy valójában hívják, a Compass jelly-fish.
Majd elfelejtettem, hogy medúzát nem lehet klasszikus eszközökkel kinyírni. Például, ha kettévágod, akkor onnantól két medúzával kell megküzdened az életedért.
Hogyan kell megölni egy medúzát?
Én végső megoldást alkalmazok, még a nyomukat is eltüntetem, illetve a szárazföldi élővilág javára kamatoztatom. Kis hálóval (vagy bármivel) kimerem a partra, ahol a kutya megeszi. Furcsa állat, mert szereti a csípős medúzagenyát enni és a tengervizet, azt meg inni. Ez azért lényeges, mert a halott medúza sem jó medúza. Segítőkész turisták kidobják a partra, majd eltemetik a homokba. Aztán jön a dagály vagy egy homokozó kisgyerek, de valaki tutira belelép a döglött gyennybe és talpon fogja csípni.
Pont arccal érkeztem egy sunyi módon ott várakozó medúzára. Már nem vigyáztam annyira, meg is lett a baj. 5 méterről ugrottam fejest, mentségemre szóljon, hogy iszonyú hőség volt és én nagyon vízbe vágytam. Mondjuk nem sziklákról kéne teljesen néptelen partokon ugrálni, de ez van. Nem azért másztam le ide, hogy ne csobbanjak:
Szerencsém a balszerencsében, hogy teljesen hülye módon rajtam volt a búvárszemüveg és persze az is, hogy vagy 5 napja nem borotválkoztam. Így az arcomon csak a szám bal sarka kapott. Illetve a nyakamtól lefelé egészen végig a bal oldalam. És a víz mindössze 70 méter mély volt, kapaszkodó meg magasan. Mindegy is volt, mert balkezesként meglepett, hogy nem mozdul a bal kezem, illetve de, mert remeg. Végül olyan 200 métert úsztam kacskán, de kijutottam a partra (különben ezt most nehezen írhattam volna meg neked). 2013 nyarán történt és azóta is ott a vállamon, mint valami menő hegtetkó, a medúza csápjának nyoma.
Hogyan kell védekezni a medúzák ellen?
Természetesen körülnézéssel. Mert látszanak és akkor nem kell arra úszni. De ez sajnos nem mindig kivitelezhető.
Ezért én például csak és kizárólag rash guardban úszom, kifejezetten úszásra teremtettben és persze hosszú ujjasban. Értem én, hogy kijutsz a plázsra és tejbetök testedet akarod süttetni a napocskával, de ez minden szempontból baromság. “A Nap nem barátod” áll a máltai iskolás tankönyvben, nem véletlenül. Ha elég időt töltesz valóban napsütötte országokban, akkor félni kezded a Napot. A rash guard véd a medúzáktól, a káros UV sugaraktól és jobb esetben úgy fogsz kinézni benne mint a Pókember, rosszabban esetben meg mint egy Michelin-baba. Sőt, nyáron hűt, míg télen meg fűt. (ha van rash guard-gyártó az olvasók között, akkor csekély díjazásért pont ide illeszteném brandelt termékének képét). Aztán tengerben búvárszemüveg nélkül sohasem úszom. Kivéve visszafelé, ha odafelé nincs ellenség. Mert végig látni kell, hogy mi újság.
Viszont ott van egy értelmezhető ellen, a tükörtojás-medúza (fried-egg jellyfish). Meg tud nőni bazinagyra, vannak benne mindenféle ufós futófények, meg kalapja alá tudnak bújni a kishalak. És nem mérgező, bár tapizni felesleges. Tapizás! Szóval a medúzának a csápja csíp, ezért végső esetben még mindig kalapon nyomhatod, mert ott nem lesz baj, legalábbis az általam pofozott fajtáknál.
Melyik a legveszélyesebb medúza? Van egy pár halálos csípésű, illetve akár halálos csípésű medúza faj, de legszörnyűbb kétségkívül a gonosz portugál gálya (Portuguese man o’ war).
Ilyennel is sikerült már összefutnom, szerencsére parton (kép a wikiről van)volt és ránézésre annyira alien, hogy messziről elkerüli az ember. Ennek a szemétnek akár ötven méterre is lelóghatnak a vékony csápjai és tutira nem látod meg ezeket nemhogy 50 méter, de egy méter mélyen sem. Sokszor csúnya halál a vége. Szerencsére leggyakrabban a brazil vizeken hajózik flottában, mint a valódi portugál gályák a történelemben is gyakran, de a felmelegedésnek hála, már a Földközi tengerben is találtak.
Mit lehet csinálni a medúzákkal?
Kétségbeesve kérdeztem erről egy kísérleti biológus ismerősömet, aki igazi tudóshoz mérten gondolkodott egy cseppet, majd kibökte a választ: “Szerintem lehet belőle….., például kitűnő párizsi alapanyag”.
Update 2015. aug 4.
Megérkezett Máltára a főféreg “Rhopilema Nomadica”, amely akár 50 kilósra is megnő, ez támadta be Izraelben az erőművet és bitang fájdalmas a csípése. Sajnos itt többet lehet róla olvasni.