Vagy: Geréb Ágnes szabadult-e el egyáltalán, amikor ma, sok-sok évi bírósági hercehurca után, 3 év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték az egyesek szerint híres, mások szerint hírhedt szülészt? Érzelmektől sem mentes, szemtelen és egyben kulturált véleményposzt a Koncon!
A szkeptikus (Klinkerhoffen):
Mielőtt szétcincálnám saját szempontjaim szerint az ügy számomra érdekesnek és fontosnak gondolt részleteit, fel kell tennem egy feloldó kérdést, ami lehet hogy a kívánt hatás ellenkezőjét váltja ki (számomra minden vitát kiprovokáló tényező áldásos és kívánatos). Tehát a kérdés:
A gyakorlatilag szabadon elvégeztethető abortuszok korában, nem méltatlan-e Geréb Ágnes nézeteit, gyakorlatát, és az ezekben mély meggyőződéssel hívő embereket pellengérre állítani?
2012-ben, a Fent és lent blog interjút készített a Geréb Ágnes mellett többször is megnyilvánuló Mátyássy Áron filmrendezővel. A beszélgetésben Mátyássy kifejti, hogy miért tartja igazságtalannak a Geréb ellen folyó eljárást. Elmeséli, hogy feleségével részt vettek a Születésház otthonszüléssel kapcsolatos tanfolyamán, ahol Geréb Ágnes is tartott előadást, ami nagy hatással volt rájuk. Mátyássy részletezi is a Geréb által is képviselt szemlélet illetve elmélet néhány alapvetését:
Háborítatlan szülésnek hívják a szemléletet, amit ezek a bábák képviselnek világszerte. Statisztikai tény, hogy minden felesleges egészségügyi beavatkozás a szülés menetébe melegágya a további komplikációknak. A szülés egy természetes folyamat, nem pusztán fiziológiai, hanem lélektani is, ami normál keretek között saját magától végbemegy. Michel Odent professzor azt mondja, hogy a szülés folyamán olyan ősi agyterületek lépnek működésbe, amik a civilizáció előtti korból maradtak meg mementóként, de amint közbeszól szülés közben a civilizációs terhelés, blokkolhatja azt. A háborítatlan szülés nem szól másról, minthogy engedik a maga útján folyni a dolgokat, és nem avatkoznak bele. A bábák ezt képviselik, de tegyük hozzá, hogy felelősen, hisz ha kell, akkor két napig is a vajúdó anyával vannak. A bábák a 37. héten ugyanúgy ultrahang segítésével állapítják meg, milyen kockázati besorolás alá esik az adott kismama, és az alapján döntenek, hogy javasolják-e az otthonszülést. A bába végigkíséri a kismamát terhessége alatt, egészen a szülésig, figyel rá. Az ő szerepe magánál a szülésnél kicsit olyan is, mint a kórházban a nőre kötött CTG-készülék, ez a szakmája, hogy észreveszi a külső jelekből, ha valami történik.
Tehát Mátyássy fontosnak tartja mondandójában a bábák felelősségének kihangsúlyozását. A rendező által elmondottakban, a 37. héten elvégzett ultrahang-vizsgálat számomra érdekes kérdéseket vet fel. Például azt, hogy egy pár, aki végigcsinálta a felkészítést, elvégezte a tanfolyamot, tudomást szerzett arról a sok visszacsinálhatatlan következményről, amelyeket a “hagyományos kórházi szülés” okozta civilizációs traumák okoznak a gyermeknek, vajon mit szól majd ahhoz, ha a családi baba-projektet vezető bába azt mondja: sorry, ez túl kockázatos, csak kórházban lehet megcsinálni? Én totál csalódott lennék.; talán harcolnék is azért, hogy a bába meggondolja magát, mert bizony nem pitlák dolgokat állít ez az elmélet a kórházi szülés közben a gyermekemre leselkedő veszélyekről! Fontos ez, mert az egyik Geréb ellen megfogalmazott vádpont nem volt más mint:
Három otthonszülés esetében a levezetését az előre látható kockázatok ellenére vállalta, és a felmerülő komplikációk ellenére is kitartott az otthonszülés mellett.
Ez pedig baj. Baj, mert ha nincs következetesség, akkor hol húzható meg a határ a tudományos, és az érzelmi alapon meghozott döntések között? Hiszen ez egy tudományos elmélet, nem igaz?
Mátyássy – sok más Gerébet támogató szülőhöz hasonlóan – így látta az eljárásba bevont orvosszakértő motivációit:
Az az orvos-szakértő, aki évtizedeken keresztül abban él, hogy a szülés arról szól, hogy jó, bejön a kismama, ha egy nappal terminus után van, akkor burkot repesztek, tágítok, induljon be, nehogy túl öreg legyen a baba, satöbbi – nyilván kórházi protokoll alapján látja a folyamatot, tehát óhatatlanul is előítéletes, ráadásul az orvosi kollégium állásfoglalása is ellenzi az otthonszülést.
A jelenleg az otthonszülésnél rendelkezésre álló, illetve nem álló feltételek miatt, nyilván. Nem fogok belemenni a közvetlen felelősség kérdésébe akár az ikerszüléses agykárosodás (később bekövetkezett halál), akár a váll-elakadásos üggyel kapcsolatban, mert nem vagyok szakember. Ugyanakkor szükségét érzem annak, hogy Geréb személyes nyilatkozatait górcső alá vessem:
Egyetlen kisbaba halt meg szülés közben – nem is tudni, hogy a születésházban halt-e meg szegény, vagy a kórházhoz vezető úton vagy már a kórházban, de ez nem változtat semmin. A másik két kisbaba, akiket elveszítettünk a huszonkét év alatt, oxigénhiányos károsodást szenvedett, egyikük 7, másikuk 14 hónaposan halt meg. A Pető Intézetben sok szülési károsodott, oxigénhiányos károsodást szenvedett gyermeket kezelnek – egyikük sem otthon született.
Szakmai indokok természetesen vannak. De csak azt mondom kategorikusan, hogy nem javaslom az otthonszülést ezért meg azért. A döntés az anyáé – dönthet ugyan úgy, hogy nem kíván tájékozódni, belefolyni a szakmai döntésbe, a bábára bízza (de ez nem szokott előfordulni).
Az első idézetben (interjú: Bezzeganya 2012) ugyanúgy mint a másodikban a személyes felelősségéről beszél (ha nem is túl nyilvánvalóan). A nem is tudni hol halt meg például ilyen. A második idézet visszautal a bábák korábban tárgyalt felelősségére. Itt Geréb azt mondja, hogy ő javasol amit javasol, a döntés ettől még az anyáé. Az idézet második fele talán érdekesebb: Azt sugallja, mintha a szakmai döntésekbe belefolyhatna az anya is. Ez persze könnyen lehet hogy csak egy rosszul sikerült mondat volt, de ha történetesen mégsem? Valaki érti ezt?
Vajon össze kellett-e kapcsolni a Geréb ügyet az otthonszülés ügyével? Geréb felelősségre vonását jó gondolat volt az otthonszülés ügye ellen indított boszorkányüldözésnek beállítani? Véleményem szerint nem. Egyrészt hajlamosít a felelősség relativizálására: Gyuri, az állványépítő-vállalkozó szerelmese szakmájának. Pályafutása során cégével több ezer állványt épített felújítandó épületek köré. Mindig is szeretettel beszélt szakmájáról. Egy napon azonban hibázott, egy ember pedig meghalt. Kinek jutna eszébe tüntetni mellette az egyik oldalon, és kinek megbélyegeznie az állványépítőket a másikon? Minden megépített állványért Gyuri felelt, így a tragédia utáni számonkérés elkerülhetetlen volt. Gerébet mi menti fel ez alól?
Ugyanakkor valami mégiscsak van itt, amire a legelején utaltam. Egy, a gyermekvállalást nem igazán támogató társadalomban, ahol az abortusz a női karrierépítés akadálymentesítésének egyik, mára már teljesen elfogadott eszköze, az otthonszülés kifejezetten hatékony módja lehetne a gyermekvállaláshoz való kedvcsinálásnak. Egyszerűen egy jól felépített brand lett, és kész! Hát még mekkorát futhatna akkor, ha felértékelődne köreikben a felelősség, és a következményekkel való szembenézés.
/Illusztráció: Miszter Gé/
Létezik-e Igazság?
A Támogató ( Horváth Zsolt ):
Huszonévesen láttam először a Rashomon című filmet, ami alapvetően változtatta meg a gondolkodásomat. Szinte egy csapásra. Nagyjából akkor tudatosodott bennem először, hogy nem létezik igazság. Sokkal inkább vannak emberi sorsok és nézőpontok, egyik így, másik úgy látja a dolgokat, akár ugyanazt a dolgot is lehet kétféleképpen látni, láttatni. Most épp Geréb Ágnes ítélethirdetése adja a lehetőséget, hogy újra elgondolkodhassam ezen, és merenghessek azon, hogy miért vannak olyan ismerőseim, akik elemi gyűlölettel tudnak valakit elítélni, akiről annyit tudnak, amennyit a sajtó bemutatott (bemutatni akart), plusz még hozzáteszik a saját frusztrációjukat és olyan dolgokkal is felruházzák, ami teljesen távol áll az ügytől.
Aki tényszerűen kíváncsi Geréb Ágnes bírósági ügyeire, annak azt javaslom ezzel az oldallal kezdje. Ugyan azok írták, akik Geréb Ágnes mellett küzdenek, de azt hiszem elég tényszerűen sikerült összefoglalniuk a vádakat, minősítés nélkül. De aki nem akar átkattintani, vázlatosan összefoglalom. Előrebocsátom, hogy nem vagyok egy életrajzíró, a lentebbi forrásokból ollóztam össze a fontosabb részleteket. Geréb Ágnes szülészorvosként dolgozott a Szegedi Klinikán 1977-től. Már “karrierje” elején összekülönbözött a rendszerrel, ugyanis titokban apákat csempészett be szülésekre, emiatt fél évig nem dolgozhatott. De végül visszatért ugyanoda, és ott tette le szakvizsgáját, ott dolgozott szülész-nőgyógyászként, 6500 szülést kísért ez idő alatt. Tizenhét év után hagyta ott a kórházi praxist, és hozta létre a saját Születésházát, ahol a háborítatlan szülés népszerűsítésével kezdett foglalkozni, szüléseket vezetett le az anyák otthonában és a Születésházban kialakított szülőszobán; összesen 3500 szülésnél volt segítő ilyen körülmények között. Azon dolgozott, hogy a születés ne egy kórházi misztikum legyen a szülők számára, hanem a nők tudják megélni a baba világra hozásának örömét, vagy bánatát. Küzdött azért, hogy a babavárás nem egy betegség, hanem egy csodálatos dolog, egy új élet hordozása és világra hozása. Rengeteg konferenciát, szakmai továbbképzést, fórumot szervezett, ahol a születés emberi oldaláról hallhattak a résztvevők. Az ő munkásságának is köszönhető, hogy ma a már a hazai kórházakban is keresik a szülés körüli emberségesebb módszereket és sajnos az is látszik, hogy az ő meghurcolása óta hogyan halnak el ezek újra (de azt azért nem állítom, hogy összefüggés van a két dolog között). 2007-ben az egyik általa vezetett szülésnél a baba válla elakadt, és meghalt. 2009-ben egy otthonszülés folyamán problémát észleltek, de a baba szívhangja jó volt, és ezért Geréb tanácsára kórházba mentek, ahová dúlaként kísérte a szülő anyát. A baba a kórházban született meg másfél óra múlva, de nem élte túl a születését. 2010 október 5-én egy rohamos szülés indult be spontán, miközben az anya egy tanfolyamon volt, amit Geréb vezetett. A babánál születés közben légzéshiány alakult ki, és újra kellett éleszteni, amit az időközben kihívott babamentők végeztek el. Ekkor őrizetbe vették Geréb Ágnest, amit decemberben házi őrizetre módosítottak. A 2007-es ügyben hoztak döntést 2012-ben, amikor is két év letöltendő börtönre ítélték Gerébet, és 10 évre eltiltották a szülész orvosi és szülésznői szakmától. Most a 2009-es ügyekben hozott döntést a bíróság: egy év börtön, három évre felfüggesztve. A bírósági ügyek kapcsán készült egy nagyon jó dokumentumfilm még 2012-ben, amiben megismerhetjük a “védelem álláspontját”.
Nos ennyit a tényszerű dolgokról, és most jön a személyes rész. Azt hiszem nem volt még Magyarországon olyan orvos, akinek a peréről ennyit tudnának az egyszerű emberek, és talán olyan szülészorvos sem volt, akit szabadságában korlátoztak a bírósági eljárás alatt. Én csupán a hírekből, és az általa szerkesztett könyveiből ismertem addig, amíg a negyedik babánkkal lettünk várandósok. Az első babáink a MÁV Kórházban látták meg a napvilágot, 2002 és 2007 között – akkoriban még versengtek a kórházak a Bababarát címért, és egymásra licitálva jelentették be a mama-baba barát szolgáltatásaikat. Szóval 2012-ben járunk, a MÁV Kórház már a múlté, a Honvédkórház bekebelezte magába, és a Bababarát címkék is eltűntek szép lassan a kórházakról. Azt hiszem az István Kórház volt, ami még akkor is kitartott. Amikor a gyerekeinket vártuk, eljártunk születésfelkészítő tanfolyamokra. A három gyerekünk születése ürügyén szinte mindent kipróbáltunk a nagyon merev kórházi tanfolyamtól a jógás felkészítőig bezárólag. A feleségem már korábban is megismerkedett volna az otthonszüléssel, de én voltam az, aki mereven elzárkóztam. Egyszerűen féltem a helyzettől, és attól, hogy a dolgok majd kicsúsznak az irányításunk alól, és balul sülnek el a dolgok. Ekkor már majdnem negyven évesek voltunk mindketten, a feleségem nőgyógyásztól nőgyógyászig járt. Az egyiket azért hagytuk ott, mert azt az összeget, amit a magánrendelésért (és a nem létező szülési díjért) kért, egyszerűen már nem tudtuk megfizetni. A másikat azért hagyta ott, mert a 35 év feletti kora ürügyén olyan orvosi vizsgálatokra küldte, aminek már semmi értelmét nem láttuk, azt éreztük, hogy csak arra jók, az orvos bebiztosítsa magát, hogy ő mindent megtesz azért, hogy védje a praxisát, de az anyával és a babával szinte semmit nem foglalkozott. Így kerültünk el végül is hosszú kerülőutak után Geréb Ágnes születésfelkészítő tanfolyamára. Úgy gondoltuk nekünk sok újat már nem tudnak mondani, hát ismerjük meg milyen a teljesen másik véglet. Nos azt hiszem könnyen kitalálható, hogy túlzott önbizalmunk hamar porrá tört. A kórházi menetet valóban jól ismertük, a bababarát módszereket is, de arról fogalmunk se volt, hogy egy babáról, a születéséről ennyi szeretetet lehessen tudni, és adni. Egy teljesen új látásmódot kaptunk, ami nem volt homlokegyenest más attól, amit addig gondoltunk, csak azt nem gondoltuk, hogy azok az apróságok, amik a kórházi ottlétben negatívumként rakódnak erre az élményre teljesen megszüntethetőek lennének, ha az orvosok nem a kórházi protokolt, hanem az anya igényeit is figyelembe vennék. Az első gyerekem születése egyszerre volt katartikus öröm, és végtelen szomorúság. Soha nem feledem el azt a rengeteg fájdalmat, amit a feleségemnek úgy kellett végigszenvednie, hogy én csak tehetetlenül álltam mellette. Sokáig emiatt nem is akartam újabb gyereket, és csak sok beszélgetés után tettem félre ezeket az érzéseimet, és a másik két gyerek születésekor már úgy mentünk be, hogy hamar túl leszünk rajta, letudjuk és utána örülhetünk egymásnak. Hát itt megtudtuk, hogy ennek nem kell törvényszerűen így lennie, egyszerűen csak meg kell találnunk azt az orvost, aki hajlandó ráhangolódni lelkileg is az anyára. Ekkor még mindig a kórházi szülésen gondolkodtunk, és soha nem hangzott el semmilyen agitáció az otthonszülés mellett. Ági és az összes meghívott vendég végig úgy beszélt, hogy háborítatlan szülés/születés, és sokszor elmondta, hogy van aki ezt választja, van aki azt, ebben ő nem tud tanácsot adni, a szülőknek kell érezniük, hogy mit akarnak. Sőt a kórházi születés metódusára külön felkészítették a résztvevőket. Azt hiszem a mi sorsunk most mellékes. Végül a negyedik gyermekünk otthon született , ebben volt annyi szerencsénk, hogy ekkorra már rendeződtek az otthonszületés törvényi keretei, és “államilag engedélyezett” módon is lehet már otthon szülni. Azt is elmondhatom, hogy a négy szülés közül tényleg ez volt a legcsodálatosabb élmény, és nem csak azért, mert egy meghitt környezetben készülődtünk a szülésre, a kórház steril magánya helyett, hanem azért, mert a születést valóban meg tudtuk élni személyesen, és ez az esemény valóban az anyáról és a babáról szólt. És nem a fájdalomról.
Visszatérve Ágira. A beszélgetések során természetesen felmerült a kérdés, a folyamatban lévő bírósági ügyekkel kapcsolatosan, amikről teljes nyíltsággal mondta el Ági a tényeket, és azt is, hogy ő hogy látja. De már közel sem volt olyan magabiztos, ahogy az a lentebb linkelt Magyar Narancsos interjúban olvasható. Addig már megtörte őt is az előzetessel és házi őrizettel járó vegzálások sora. És tett-e bármi rosszat? Ez ma sem derült ki, és azt hiszem soha nem is fog. Számomra annyi derült ki ma, hogy fellázadt egy rendszer ellen, és bár sokáig úgy tűnt, hogy elmenekülhet a saját világába és kiépíthet ott egy számára boldog életet, de kiderült, hogy nincs menekvés. ŐK voltak az erősebbek.
No és létezik-e igazság? Én továbbra is azt gondolom, hogy nem. És ez egyben a szerencsénk is, mert így sokkal színesebb a világunk, még ha olykor szomorú is rádöbbennünk az igazság nemlétére.
források: Wikipédia, Magyar Narancs, GERÉB ÁGNES – Támogatói kampány