Inkább attól kéne tartani, hogy visszagurulunk a közepére. Lényegtelen, hogy milyen alakú egy test, gravitációja ugyanúgy van, és ez a gravitáció a tömegközéppont felé vonz mindent. Ha elérnék a Föld peremét, az olyan lenne, mintha egy durva hegymászás után pihennénk meg.
Na nem mintha lapos lehetne, hiszen a gravitáció – pont az, ami minket is a peremen tartana – pillanatok alatt közel gömb alakúvá roppantaná a bolygót. Ezért is veszi fel ezt a formát az összes nagyobb test a világűrben, és nincsenek például kocka alakú csillagok.
Egy gömb alakú Földön mindenhol a gömb középpontja felé – tehát mindenhol lefele – irányul a gravitáció, egy korongnál viszont ezt csak a korong középpontjánál éreznék így, mindenhol máshonnan a középpontja felé fejtené ki a hatását a tömegvonzás. Épp ezért minél távolabb lennénk a középponttól, annál meredekebb lejtőn éreznénk magunkat.
A Vsauce videójában Michael rögtön az elején elmagyarázza ezt a dolgot, de érdemes végignézni az egészet, csomó minden kiderül a lapos Föld elméletekkel kapcsolatban.
Például már az ókorban rájöttek, hogy a bolygó gömb alakú, csupán a modern korban alakult ki az a tévképzet, hogy ez egy pár száz éves felfedezés. Ennek ellenére ma is vannak társaságok, akik a korong alakú Földben hisznek. A végére kezd kicsit elborulni a dolog, bejön a képbe a relativitáselmélet, és kiderül, hogy az irányunkba egy közel fénysebességgel haladó szemlélő számára valóban lapos a bolygó.
via Sploid