Kevés dolog illusztrálja jobban, hogy micsoda atléták a modern autóversenyzők, mint hogy a londoni maratonon futott idejével Jenson Button négy olimpián is megnyerte volna a maratont.
Kevés dolog illusztrálja jobban, hogy micsoda atléták a modern autóversenyzők, mint hogy a londoni maratonon futott idejével Jenson Button négy olimpián is megnyerte volna a maratont.
Az autóversenyzők nem voltak mindig atléták. Évtizedekig lehetett pocakosan és púposan, szpídezve és alkoholistaként sikeresnek lenni. Az argentin Froilán González például, aki a Ferrari 222 győzelme közül az elsőt szerezte (az 1951-es brit Grand Prix-n), így nézett ki:
A kép jobb szélén álló honfitársa, Juan Manuel Fangio szintén nem tűnik klasszikus értelemben vett atlétának – az is volt a beceneve, hogy Görbelábú –, pedig a sport egyik legnagyobb bajnoka volt, ötször nyert világbajnokságot.
A hetvenes években változott meg minden, ahogyan a viharosan fejlődő aerodinamika korábban ismeretlen méretű erőket ébresztett az autókban, melyek végül az autóversenyzők egyre kevésbé renyhe testén csapódtak le.
Így nézett ki 1967 legjobb autója:
És így nézett ki 1978 legjobb autója:
Hogy aztán így nézzen ki a 80-as, 90-es évek fordulójának legnagyobb bajnoka, Ayrton Senna:
Mára ott tartunk, hogy Fernando Alonso élő diótörő:
Jenson Button pedig 2 óra 52 percet futott vasárnap a londoni maratonon. Ez olyan, mintha 21 és fél perc alatt körbefutnánk a Margit-szigetet – majd ugyanebben a tempóban még hétszer. Valakinek, akinek nem ez a foglalkozása, és nincs madárcsontú, inas, felföldi teste, ez káprázatos idő.
Különösen annak fényében, hogy Button az első négy újkori olimpián ezzel bajnok lett volna.
Athénban a görög Spyridon Louis 2:58-cal nyert. Négy évvel később Párizsban a francia Michel Théato 2:59-et futott. 1904-ben St. Louisban, annyira lassú volt a mezőny, hogy Button fél órát vert volna az amerikai Thomas Hicksre, aki 3:28-cal lett olimpiai bajnok. És még négy évre rá Londonban is három perccel az amerikai Johnny Hayes előtt végzett volna az élen, aki 2:55-tel nyert olimpiát.
Érdekes módon itt hatalmasat fejlődött a hosszútávfutás. Az 1908-ban még aranyérmet érő 2:52-es idő az 1912-es stockholmi olimpián az első tízbe se lett volna jó.
Fotó: Stuart C. Wilson/Getty Images (Button)