Ha tisztelt olvasónk a népesség azon 0,3%-ába tartozik, amelyik tökéletesen eligazodik a Nagy-Britannia, Egyesült Királyság, Anglia, Commonwealth, Isle of Britain, Islands of the Britain fogalmi sokszögében, ide értve a Man-sziget, a Csatorna-szigetek és a Hebridák adóügyi státuszát is, akkor számára tiboru kollégával közösen jegyzet, eredeti formájában kommentviharként megszületett posztunk nagyjából a félbevágott háromlábú szék hasznosságával fog bírni. A többiek meg igyekezzenek figyelni, mert csak egyszer mondjuk el. Ám figyelembe véve, hogy az angolszász néplélek és földrajzi struktúra oly kultúridegen turáni nemzetünktől, mint vodkától a falafel-burger, egy analógiával fogjuk egyértelműbb megvilágításba helyezni a teljes újkori brit történelmet és geográfiát.
Képzeljük el hát, hogy van a Kárpátia nevű, a Kárpátok (hegység) által határolt földrajzi egység, de ebbe nem számít bele Dubrovnik, mert csak nem és kész. Ezen a területen nagyjából belül van egy Magyarország nevű állam, ami a szabad önrendelkezésű függő Bergengóciával együtt alkotja Hunniát. Bergengócia kicsit kinyúlik Kárpátiából földrajzilag, de Dubrovnik benne van. Magyarországon belül van 3 nagy tájegység, amelyet elsősorban az különböztet meg, hogy milyen, amúgy ehetetlen gabonaféléből készül a véres hurka. Ezek Dél-Dunántúl, Budapest főjárás és Egyébmagyarország. A három ún. nagyjárás külön csapattal indulnak az Íjász Európa Bajnokságon, de együtt utálják Nagy-Romániát, aminek része az a Moldova, ami földrajzilag Hunnia. Közgazdaságilag a Magyar-Bergengóc Népszövetséghez tartozik Hunnia (Dubrovnik és Alsóbélatelep kivételével) mellett New York 17. utcája a 23. és a 43. szám között, csak mert itt kedvezőbbek az adózási feltételek. Dél-Dunántúl és Moldova ugyanolyan vallású, de más nyelvet beszélnek, Egyébmagyarország és Dubrovnik viszont más vallású, de ugyanaz a nyelvük. Dél-Dunántúl tisztán belga nemzetiségű falvakkal van teli. Budapest főjárás 100 éve még majdnem teljesen belga volt, a kulturális gyökerei ma is belgák. A fővárosi csendőrség neve hagyományosan az, hogy Dunántúli csapat. Dubrovnikiul már senki se beszél, pedig Dubrovnik első számú hivatalos nyelve a dubrovniki, viszont Északkelet-Bergengóciában van egy község, ahol beszélnek dubrovnikiul. Igaz, ezek nem Dubrovnikból származnak, hanem Moldovából és a vallásuk megegyezik Budapest főjáráséval. A gasztronómiájuk meg totál belga. A Magyar-Bergengóc Népszövetség állandóan napirenden tartott politikai szándéka annak a Kelet-Moldovának a Hunniához csatolása, amelynek területén amúgy 7,5-szer annyi moldáv él, mint bergengóc. A politikai közbeszédben természetesen a dubrovnikiul beszélő moldáv falvak ilyenkor bergengócok. Technikailag Alsóbélatelep egyébként saját parlamenttel és önrendelkezési joggal is bír, belső ügyekben. Sajnos a belsőként induló ügyek nagy része kilóg a falu határából, így ez inkább csak jogi státusz, mint gyakorlati előny. Hunnia alapszabálya, hogy bárki, akinek felmenőjét magyarok nyilazták halálra az elmúlt 1100 évben, köteles Hunnia lobogóját a saját zászlajában vizuális elemként felhasználni.
Kárpátiában a buznyák a törvényes fizetőeszköz, amiből van bergengóc, dél-dunántúli és dubrovniki változat is. Ezek közül mindegyik csak a saját területén használható, annak ellenére, hogy a hivatalos keresztárfolyam 1:1, kivéve a Budapest főjárásit, amit mindenhol elfogadnak, maximum ferdén néznek az ezzel fizetőre. Alsóbélatelepnek is van saját buznyákja, de ez olyan ritka, hogy egy banktiszta alsóbélatelepi buznyákért (ISO kódja ABB) a gyűjtők akár három Budapest főjárási buznyákot (ISO kódja BFB) is adnak. Húsz évvel ezelőtt még létezett egy aranyzseton nevű fizetőeszköz. Egy aranyzseton 2,47 BFB-t ért, s egy BFB-t 7 buznyákcentre, egy buznyákcentet 38 mikrobuznyákcentre osztottak, 1996-ban azonban áttértek a tizedes számrendszerre. Ennek részeként az aranyzsetont és a mikrobuznyákcentet megszüntették, de Kárpátia lakosságának döntő többsége továbbra is a régi elnevezéseket használja és abban számol, mert a megszokott hetes és harmincnyolcas váltáshoz képest a 10 hatványai túl bonyolultak fejszámolásra.
A Magyar-Bergengóc néplélek fontos elemei a mértékegységek. Minden, a szigorú értelemben vett nagyhun nemzettesten belül fogant gyermek hamar kénytelen megtanulni, hogy habár a Bergengóc törvények értelmében szabad kocsmai mércehasználati joga van minden, a Népszövetség területén bejegyzett kocsmárosnak (e tekintetben még Alsóbélatelep sem jelent kivételt), de praktikus okokból a dubrovniki ún. magyarpintet (amelynek 1/17-ed része a félbokány) nem nagyon ajánlatos használni hivatalos beadványokban Budapest főjáráson kívül, hacsak nem akarjuk, hogy a helyi elöljáróságok dubrovnikinek (vagy ami még rosszabb: északkelet-bergengóciai moldávnak) tartsanak, s – tisztán nagyhun érdekvédelemből – bürokratikus akadályokat gördítsenek elénk. Ezért aztán célszerűbb a román történelmi eredetű ún. hunpintet használni, amelynek 1/14-ed része – külföldieket azért néha megtévesztő módon – a köznyelvben szintén a félbokány. Mivel ez a félbokány amúgy egy kicsit nagyobb űrmérték, mint a dubrovniki magyarpint 1/17-e, így megkülönböztetésül kisfélbokánynak nevezi a félhivatalos irodalom. Azért kicsinek, mert az elnevezés a másik félbokány kisebb jellegére utal.
A dubrovnikiak szerint meg a moldávok zsidók.
PS: A poszt nem jöhetett volna létre, ha nincs Gasparus Magnus és az ő szabatos válaszai.