Afrika szívében még annál is komolyabb probléma, hogy a folyó melyik partján állsz, mint amikor a Batthyány térről akarsz átmenni a Kossuth térre, és nincs nálad metrójegy.
Afrika szívében még annál is komolyabb probléma, hogy a folyó melyik partján állsz, mint amikor a Batthyány térről akarsz átmenni a Kossuth térre, és nincs nálad metrójegy.
Nem tudom, hogy van-e zűrzavarosabb folyó a Fehér-Nílusnál. Ahhoz képest, hogy már az ókori Egyiptom is rendszeres áradásaira építette mezőgazdaságát – azaz teljes életét –, évezredekig senki nem tudta, honnan jön és miért árad ki minden évben. Annyira, hogy Rómában a Nílus forrásának megkeresése – caput Nili quaerere – az értelmetlen tevékenység jelzőjévé vált.
A folyó útja a 19. század közepére állt össze, több híres brit expedícióból, de a forrását csak 1937-ben (!) találta meg Burkhart Waldecker, a német klasszicistából lett Afrika-kutató. Jóval az Egyenlítőn túl, Burundi déli csücskében van, egy szélfútta, 2145 méter magas dombtető, a Kikizi-csúcs oldalában. A Fehér-Nílus ma kiépített medencesorban teszi meg első métereit 6853 kilométeres útján, és rögtön az elején megöntöz egy kis kukoricaföldet:
Az erecskét itt Ruvyironzának hívják, aztán Ruvubunak, ezen a néven lesz Burundi és Tanzánia határa egy szakaszon. Lejjebb, Ruanda és Tanzánia határán a folyó a Fehér-Nílus másik, ruandai forrásából eredő Kagerával egyesül, nevét is megörökli, így folyik tovább a két ország határán a Viktória-tó felé. Kis folyó itt a Kagera, több kisebb-nagyobb híd is van rajta, köztük egy a híres a Rusumo-vízesésnél, amin 1994. április 28-án 200 000 ruandai menekült át Tanzániába az elszabadult hutu mészárosok elől.
Miután keresztbe átfolyik a Viktória-tavon, a folyót végre Nílusnak hívják. Viktória-Nílusként szeli át Ugandát, és eközben történik vele 6853 kilométeres útjának legdrámaibb pillanata is, a Murchison-vízesés, ahol egy alig hatméteres szurdokba préselődik az itt már Tisza-méretű folyó teljes vize. Csak hogy ne legyen túl egyszerű, a Viktória-Nílus belefolyik az Albert-tóba, vesz egy 90 fokos jobbkanyart, és megint nevet vált: innentől Albert-Nílusnak hívják. A dél-szudáni határt Nimulénél átlépve lesz végre a neve Hegyi- vagy Fehér-Nílus. Több átnevezés nincs, Dél-Szudánon és Szudánon átfolyva a folyó Kartúmnál egyesül az Etiópiában eredő Kék-Nílussal, innen lesz a két folyó jelzők nélkül simán csak Nílus.
Jöhetnek végre a hidak!
Dzsuba, Dél-Szudán (1)
A dél-szudáni főváros a Fehér-Nílus legfelső hajózható pontjára épült. Az ugandai határtól idáig a folyó fortyogó katlan, helyenként szabályos derékszögeket vesz a sziklák között, aztán egyszer csak szétterül. Itt van Dzsuba. A dzsubai híd egy második világháborús brit katonai Bailey-híd, van rajta kétszer egy sáv forgalom, a két oldalán egy-egy vékony, poros járda az acéllemezeken. Remekül illusztrálja az ország infrastruktúrájának szerény mennyiségét, hogy ez a több mint hat magyarországnyi Dél-Szudán egyetlen hídja az egész országot kettévágó Fehér-Níluson. A főváros alatt a folyó hamarosan szétfolyik a világ legnagyobb mocsarába, a Szuddba, hogy aztán a szudáni határ környékén ismét összeszedje magát. Híd azonban nincs rajta több, a másik két Fehér-Nílus-parti nagyvárosnál – Bornál és Malakalnál – maximum révész vihet át a másik partra, a lábunk nem.
Koszti és Rabak, Szudán (2, 3)
Dél-Szudán és Szudán határától úgy száz kilométerre van az első szudáni híd a folyón, amit rögtön a második követ. Koszti a Fehér-Nílus bal partján van, egy közúti és egy vasúti híd köti össze a jobb parti Rabakkal. Rabak a nagyobb a kettő közül, fontos iparváros: óriási cukor- és cementgyár van itt.
Ad-Duwaim (4)
Ez egy egyetemi város Rabak és Kartúm között harmadúton. A Fehér-Nílus bal partján van, de a folyó jobb partján van csak normális út. Ezzel köti össze a több mint két kilométer hosszú híd, ami a Fehér-Nílus közepén egy apró szigetet is érint.
A Dzsebel Aulia duzzasztógát teteje (5)
Közeledünk Kartúmhoz és a két Nílus összefolyásához. Uganda óta ötödször kelhetünk át száraz lábbal és csónak nélkül a folyón, az 1933-ban épült duzzasztógáton, amit még a britek építették. Amikor 1937-ben elkészült, ez volt a világ legnagyobb duzzasztógátja (ma már a Jangcén épített Három-szurdok-gát az).
A három híd Kartúm és Omdurmán között (6, 7, 8)
És itt a vége. Mielőtt a Tuti-szigetnél összefolyik a Fehér-Nílus a Kék-Nílussal, három hídon is átmehetünk a folyó jobb partjára épült Kartúmból a bal parti Omdurmánba. A folyó innentől simán csak Nílus, és még nagyon-nagyon hosszú és annál is csontszárazabb út vár rá, míg Kairó alatt deltává szélesedik és a Földközi-tengerbe ömlik – közel hétezer kilométerre a szélfútta burundi dombtetőtől, melynek oldalában eredt.
Viszonyításképp: Budapesten Aquincum és a Kopaszi-gát között van annyi híd, mint amennyi híd az egész Fehér-Níluson.
Fotók: Snorgah (a dzsubai híd), én (a Fehér-Nílus forrása), Markó Ferenc (a Murchison-vízesés)