Erik D’Amato lehet, hogy elhagyta Magyarországot, de ez nem jelenti azt, hogy ne lennének továbbra is viccesen könyörtelen megjegyzései az országról, ahol 15 évig élt.
Az 1999 és idén augusztus között itt élt újságíró persze nem azt mondja – ahogy később ki is fejti –, hogy az internetadó jó, hanem azt, hogy a magyar adórendszer már így is olyan fojtogató teher az állampolgárok vállán, hogy egy ekkora tétel nem oszt, nem szoroz. És hogy a mindenki által közönyösen fogadott, formálisan nagyvállalatokat érintő adók sokkal nagyobb kárt okoznak, bár EU-zászlót nem lehet biggyeszteni rájuk.
Amiben nincs igaza D’Amatónak, az az internetadó szimbolizmusa. Az ezerféle ilyen-olyan adó csak úgy diffúzan keseríti meg az életet, az Orbán által kitalált internetadó viszont egyértelmű, gonosz üzenet. Az internet a szabadság, a nyugat, az államtól nem függő középosztály szimbóluma, ahol mindenki azt csinál, amit akar. És aki az ehhez való hozzáférést nemhogy nem segíti, hanem akár szimbolikus eszközökkel is gátolja, az undorító gazember.