Szegény József Attila, szegény demokrácia! Felpiszkáltam a bennem élő nyavalygó liberálist, és elmentem megnézni az ország leghíresebb terét. Szomorú, vagyis igazából jó hírem van: a felújítás meglepően jól sikerült és nem tért vissza a fasizmus. De ennél is meglepőbb, hogy jó térkövet raktak le.
Szegény József Attila, szegény demokrácia! Felpiszkáltam a bennem élő nyavalygó liberálist, és elmentem megnézni az ország leghíresebb terét. Szomorú, vagyis igazából jó hírem van: a felújítás meglepően jól sikerült és nem tért vissza a fasizmus. De ennél is meglepőbb, hogy jó térkövet raktak le.
Direkt olyanra csinálták, hogy soha többet ne lehessen tüntetni! Gettóba zárták József Attilát! A Horthy-korszak fojtogató levegőjét hozták vissza a XXI. századi Budapest közepére! Nem volt még térfeljítás a magyarság ezeréves történetében, amit ennyi félelem, hiszti és utálkozás kísért volna, mint a Parlament teréét. Nem is voltam még olyan izgatott térkritikaírás előtt, mint amikor csütörtök reggel az Alkotmány utca szájánál a kezembe kaptam a munkavédelmi sisakot, és Wachsler Tamással, a Steindl program vezetőjével elindultunk megnézni a Parlament környékét.
Gyorsan meg is vonnám a Mérleget, hogy utána felszabadultan fecseghessek a részletekről. Az új Kossuth tér
– nagyvonalúbb és átláthatóbb, mint a régi
– a felújítással elérték, amit deklaráltan akartak, a Parlament épülete jobban érvényesül
– marha klassz a nagy zászlórúd
– sokkal faszább helyen lehet majd tüntetni
– lerakták Magyarország első szép térkövét
– József Attila új üldögélőhelye a Belváros legklasszabb Duna-nézegető pontja lehet
Kiindulópontunk miatt Wachslerrel egyből a sűrűjében, vagyis a tér mértani közepén, az egykori parkoló helyén kezdünk. Jól illusztrálja a felújítás körüli hisztit az, amit a nagyon kevés megmaradt nemciki liberális politikus egyike, Gulyás József posztolt a napokban erről a Facebookjára:
A parlament előtti tüntetések kora lejárt ("kezelve"), a korábban hagyományos tüntetési helyszínen immár egy "medence" áll. Ez biztonsági szempontból megnehezíti az épület megrohamozását (bár nem tudok róla, hogy éppen készült volna rá bárki is), és a Kossuth tér tüntetők általi birtokba vételét…
A valóság ugyanis ezzel szemben az, hogy az Alkotmány utca felől érkezve valóban ott fekszik keresztben egy feszített víztükrű medence. Ami 3-8 centiméter mély, így ezen keresztül egy törpetacskó is megrohamozhatná a Parlamentet. És ami persze 1 százalékát sem foglalja el a "hagyományos tüntetési helyszínnek". És amit meg lehet kerülni. A közvetlendemokrácia-élményt ráadásul növeli, hogy az új téren gyakorlatilag a Parlament faláig bemehetünk. Így az egész tér mind vizuálisan mind spirituálisan nyitottabbá vált a Ház felé. Ha valaki szimbolikát keres benne, a Parlament ellenőrizhetősége kézzelfoghatóbb élmény most, mint volt a felújítás előtt.
Maga a tüntetésekre, illetve állami ünnepségekre szolgáló középső térrész pedig kifejezetten európai szintű demonstrálást tesz lehetővé. A magyarság átka nem az irigység, a fukarság vagy a rosszindulat, hanem az átkozott térkő. Magyar ember valamiért képtelen elfogadhatóan teret fedni. Szar anyagokat használ, hogy több maradjon neki, a szarnak is kilopja a felét, így egy magyar tér vagy utca újraburkolása csak annyit jelent, hogy amint szétesett, 1-2 éven belül lehet megint jönni lopni. És ha már úgyis csak lopási célokat szolgál, maga a kövezet szinte kötelezően Viacolor vagy más gusztustalan, olcsójános anyag. De nem itt, hála istennek, hiszen a Kossuth tér a funkciói miatt hatalmas kövezett terekben igen gazdag.
A középső részt szürke gránit fedi, a többi szakaszon pedig szürke andezit, amennyire így a mínusz második napon meg tudtam állapítani, jó minőségben, de ez az, ami csak hónapok alatt fog kiderülni. A színe oké. Középen fontos és szerintem jól sikerült elem a vaskos, ebben a környezetben kifejezetten bátor kialakítású, köpcös, de a tetejénél viperafarokként elhegyesedő zászlórúd. Érdekes, hogy az ismerőseim körében eddig messze ez bizonyult az egész tér legmegosztóbb elemének.
Egész sokan érzik béna dolognak, hogy a zászlót a rúd kialakítása miatt nem lehet felhúzni a gigapózna tetejéig, hanem csak kábé a kétharmadáig. Még azok is, akik ebben nem látnak ördögi, szimbolikus politikai fricskát – KÉTHARMAD!!! – , idegesek tőle. És ez tényleg nem politikai kérdés, mindenféle vonzalmú ismerősök beszéltel már remegő hangon a rúdról. Lehet, hogy egyszerűen sokkal több a titkos rendmániás, mint hittem volna.
A rendmániások viszont sikoltozhatnak az örömtől, ha majd megnézik, hogy a központi részen úgy rakták le a nagy gránittömböket, hogy egy fuga pont középen fusson, végig az egész téren, hogy aztán megszakítás nélkül folytatódjon felfelé, a Parlament lépcsőjén.
Az egyik kedvenc pontom a téren a rúd töve, ami köldökszerűen benyomódik a talajba. Kicsit olyan, mintha a zászló megdugná a teret, de a nacionalisták bátran idehallucinálhatják a Nemzet Köldökét is.
Éppen a Köldököt bámulom, amikor jobban meglepődöm, mint Nyerges Zsolt, amikor megtudta, hogy van még egy induló a tenderen. Hirtelen ugyanis sűrű fehér működ kezd áradni a talaj eddig láthatatlan lyukaiból, mindenfelé, és a tér, a térdmagasságban gomolygó köddel pillanatok alatt a világ legjobb metálklip-forgatási helyszínévé alakul át. Így tudom meg, hogy itt egyfajta szabadtéri légkondi fog működni. Ha a szenzorok érzékelik, hogy a szürkés-feketés kövezet fölött a levegő túlzottan forró és száraz lett, rengeteg apró lukon át vízpárát fújnak ki. Ez a melegben sajnos nem fog látszani, de most irtó látványosan kicsapódott a hidegtől.
Wachslerrel először dél, vagyis a metrómegálló felé indulunk, ez a szakasz egyértelműen szebb és növényesebb lett a korábbinál. Mivel az átláthatóság és az Országház kiemelése a koncepció lényege, a növények alacsonyak. József Attila új ülőhelyéről pedig király módon lehet bámulni a Dunát és Budát, most látszik igazán, milyen jól járt a szobor az átalakítással.
Az átellenes oldalon még mindig elég szokatlanul hat a megcsonkított fasor, a Kossuth-szobor viszont fergeteges, főleg amiatt, hogy a főalakot szerdán este hozták meg, és még mindig fekete textilbe van burkolva.
A csuklyás Kossuth baromi jól néz ki, igazából így kéne hagyni, mert olyan erejű szimbolikája van, mint semmi másnak az egész téren. A szobor jókora mészkő posztamensen áll, aminek a bal oldalán kézzelfogható formában állítottak emléket a lelkiismeretfurdalásnak, amit a felújtók érezhetnek a fasor egy részének kivágása miatt. Három itt álló platánt ugyanis nem vágtak ki, hanem óriási plusz összegért körbeépítették a posztamenssel. Az egész emiatt úgy néz ki, mintha mondjuk Svédországban lennénk. (A furdalás miatt lehet, hogy a tér szemközti felén direkt púposan rakták le a kövezetet, hogy kíméják egy másik fa gyökérzetét.)
Elérünk az északi térfélre, ahol keserű könnyeket hullatok a fantasztikus mélygarázs-tó elvesztése miatt. Itt nyílik a látogatóközpont bejárata, a turisták majd innen juthatnak be az Országházba, illetve a fergeteges izgalmakat ígérő Parlamenttörténeti múzeumba.
A tér összeségében kifejezetten tetszett. A visszafogott utcabútorok, a villamos fekete, henger alakú kábeltartó oszlopai, amik a hasonló ostorlámpákra rímelnek, a figyelemvonó elemek hiánya mind-mind erősítik a nagyszabású térérzetet és kiemelik az Országházat. Nem könnyű úgy létrehozni óriási kövezett tereket, hogy a hatás ne legyen sivár, itt ez is sikerült. A fesztett tükrű medence pedig – nem független attól, hogy Wachsler Tamás óriási nagy fényképezésbuzi – olyan szándékos gegnek tűnik, amivel az ország leghíresebb fotózós pontját hozták létre, itt ugyanis tükröződve fotóthatjuk le a csajunkon kívül a Házat, a hatalmas zászlót és Rákóczi szobrát is.
Ami az egyik legnagyobb félelme volt sokaknak, miszerint a kormány itt fogja restaurálni a Horthy-korszak szellemét és levegőjét, a legkevésbé sem érzhető a valóságban. A Kossuth tér kortárs levegőt áraszt, és a monumentlitásán belül kifejezetten visszafogott lett.
Ja, és azzal, hogy kitiltottak minden járművet a kettes villamoson és a bringákon kívül, és az eddigi közutat is bevonták a gyalogos keringésbe, tovább nőtt az amúgy sem szűkös térérzet.
×
A teret szombaton adják át a március 15-ei zászlófelvonással. Ezzel nem készül el minden, hiszen két nagy bronzszobrot még öntenek, a látogatóközpont sincs teljesen kész, de a helyet köztér értelemben holnaputánról már teljes egészében használni lehet.
Baromi kiváncsi vagyok, hogy nektek hogy fog tetszeni, szerintem ez lett a legjobban sikerült projekt a Fidesz-uralom alatt.
(Aki az én ultrabéna fotóimnál jobbakat akarja látni, az nézegesse Wachsler Tamás Flickr-fotóalbumát, velem ellentétben ő tényleg jó, bennfentes és olyanokat is le tud kapni, amit senki más nem.)