Frankie Fraser, a most elhunyt bűnöző két hét híján 91 évet élt, amiből 42-t börtönben töltött, és míg egykor „Nagy-Britannia legveszélyesebb embereként” emlegették, utolsó húsz évében igazi híresség lett, akinek ismeretlenek szorongatták a kezét az utcán.
Frankie Fraser, a most elhunyt bűnöző két hét híján 91 évet élt, amiből 42-t börtönben töltött, és míg egykor "Nagy-Britannia legveszélyesebb embereként" emlegették, utolsó húsz évében igazi híresség lett, akinek ismeretlenek szorongatták a kezét az utcán.
Fraser az egyik utolsó élő képviselője volt a múlt századi hőskorszak celebstátusba emelkedő gengsztereinek. Bár rendkívül erőszakos, sőt brutális ember hírében állt, büszkén állította, hogy csak a hozzá hasonló bűnözőkkel kegyetlenkedett, és a maiakkal ellentétben sosem bántott ártatlan embereket. (Maximum kirabolta őket, de ezt már csak én teszem hozzá.)
A leginkább Mad Frankie Fraserként ismert gengszternek végigkísérte az életét a bűnözés: már 13 évesen elítélték egy doboz cigaretta miatt, később javítóintézetben folytatta, és igazán a háború alatt teljesedett ki bűnözői karrierje. Gyakran viccelődött azzal később, hogy sose bocsátja meg a németeknek, amiért megadták magukat, ugyanis a világháborús London valóságos aranybánya volt. Hogy mást ne mondjunk, Fraserék igen sok, a légiriadó miatt őrizetlenül maradt lakást rabolhattak ki. (Egyébként a katonaságot úgy úszta meg, hogy őrültnek tettette magát.)
Azzal is gyakran dicsekedett, hogy végigturnézta az összes nagyobb angliai börtönt, amikor viszont véletlenül szabadlábra került, eszébe se jutott, hogy változtasson az életvitelén, sőt. Az ötvenes években került kapcsolatba a szervezett londoni alvilág krémjével: először Billy Hill verőembereként dolgozott, majd a Kray fivérek és a hozzájuk hasonló Richardson fivérek felemelkedése idején az utóbbi klánhoz csatlakozott.
Ekkor vált belőle hírhedt figura, aki a válogatott kegyetlenkedésektől sem riadt vissza: kedvenc, neki tulajdonított módszere a fogak kitépése volt csípőfogóval, de előfordult, hogy a Richardsonok ellenfeleinek lábujját kábelvágóval vágták le, esetleg a padlóhoz szögezték áldozataikat. A repertorár része volt az elektrosokk és az égő cigaretta is. Az ilyen sessionök végén aztán az áldozatok kaptak egy tiszta inget Charlie Richardsontól, mivel a sajátjuk tiszta vér volt. (Ezekről a történetekről később Fraser azt mondta, hogy erős túlzás a többségük.)
A legjobb szám a Kray fivérek kultuszáról
Amikor 1966-ban Richardsonék és a Kray fivérek háborúja elmérgesedett (állítólag az volt az utolsó csepp a pohárban, hogy Richardsonék egyik erős embere, George Connell egy karácsonyi bulin kövér buzinak nevezte Ronnie Krayt), Frasert tíz évre ítélték, ám a börtönben sem nyugodott. Több lázadásban is részt vett, és rendszeresen támadott rá börtönőrökre is. A nyolcvanas években szabadult, de még 1991-ben is megkíséreltek ellene egy merényletet. Az elkövető kiléte sosem derült ki, és maga Fraser sem volt hajlandó vallomást tenni.
Fraser aztán a kilencvenes években idős emberként Fraser – mint a "legendás" gengszterkorszak kevés túlélőinek egyike – igazi híresség lett: az önéletrajza százezres példányszámban kelt el, tévéműsorokban és filmekben szerepelt. Még idegenvezetést is tartott a régi gengszterkorszak kultikus helyein.
Kifejezetten népszerű lett: ismeretlenek szólították le az utcán, hogy megszoríthassák a kezét, és ő volt az őszinte, becsületes bűnöző abból a korszakból, amikor a gengszterek még nem bántották a dolgozó embereket és a nőket. Sőt: Fraser sosem beszélt csúnyán nők előtt! Ironikus módon egykori ellenségeivel jó viszonyban volt: Ronnie Kray halálakor a család barátjaként hivatkoztak rá itt, a temetésen Reggie Kray mellett állva készült róla fénykép (Fraser szemüvegben, tőle jobbra Kray).
Morbid módon szívesen pózolt a rajongóinak a kezében csípőfogót tartva, és egy kedves, vicces öregúrnak is tűnhetett volna. Csak hát valójában egy erőszakos barom volt, aki ellen még tavaly is rendőrségi eljárás indult, amiért összeverekedett egy másik vénemberrel egy szék miatt a nyugdíjasotthonban.
Halálával már csak Eddie Richardson van életben a hőskor hírességei közül: bátyja, Charlie két éve halt meg, Ronnie és Reggie Kray 95-ben, illetve 2000-ben. Mindannyian természetes halált haltak: a már említett George Connellnek viszont nem volt ilyen szerencséje, megölték a Kray–Richardson-háborúban, akárcsak Frank Mitchellt vagy Jack McVitie-t.
A Kray fivérek egyik verőembere, Freddie Foreman is él még: ő legutóbb azzal került a sajtóba, hogy azt állította, mindkét Kray meleg volt, nemcsak Ronnie.