Megjelent könyv alakban Puzsér színdarabja. Ami Hajdu Péter és Sarka Kata mocskos titkait leplezi le? Vagy Réka és Norbi meghökkentő szexuális életét? A legkevésbé sem! A bulvárgyalázásból élő bulvárhős-kritikus-rádiós-megmondóember egy holokauszttagadó történészt védő zsidó jogvédőről írt tandrámát.
Megjelent könyv alakban Puzsér színdarabja. Ami Hajdu Péter és Sarka Kata mocskos titkait leplezi le? Vagy Réka és Norbi meghökkentő szexuális életét? A legkevésbé sem! A bulvárgyalázásból élő bulvárhős-kritikus-rádiós-megmondóember egy holokauszttagadó történészt védő zsidó jogvédőről írt tandrámát.
Elképzelni sem lehetne bulvárosabb címet, mint az "A zsidók szégyene", amire csak ráerősít a hátborzongató címlapgrafika a Dávid-csillag-horogkereszt-kombóval.
Ez alapján ki ne hinné elsőre, hogy nahát, a Puzsér most jól beolvas a zsidóknak, akik nem is jobbak, mint a nácik. Pedig szó sincs ilyesmiről. És később az is ki fog derülni, ki is a zsidók szégyene, ugyanis egy személyről van szó, nem egy fogalomról.
Belül ehhez képest ugyanis igazi egy igazi, didaktikus, komoly, moralizáló kétfelvonásos iskoladrámát találunk a Puzsér Róbert – Farkas Attila Márton szerzőpárostól.
Én még nem egészen látom át, hogy miért, de jellegzetes tünet, hogy a médiaügyi megmondóembereket idővel el szokta kapni a néptanítóvírus. Ez történt például Tóta W. Árpáddal, amikor megírta a Modern képmesék című kormányzati népnevelő rajzfilmsorozat forgatókönyvét, hogy osztályfőnökként magyarázza el a magyar tévénézőknek, hogy működik a Gyurcsány-féle állam. Puzsérék ugyanazzel a felvilágosító-osztályfőnökös lendülettel magyarázzák el, hogy miért szörnyű dolog hagyni, hogy a holokauszt emléke ránk telepedjen.
A darab iskoladráma, ami egy könnyen érthető, a végsőkig kiélezett erkölcsi dilemmát vizsgál szélsőséges, laboratóriumi körülmények között. Van egy holokauszttagadó történészünk, aki Amerikából visszatér szülőföldjére, Ausztriába, ahol egy előadásán letartóztatják. Senki sem akarja védeni, de ekkor megjelenik a főhős, a holokauszttúlélő családból származó jogvédő, aki elvállalja az ügyét, mert ez kijár a leggusztustalanabb kukacnak is, amiért mindeki kiközösíti, de ennél nem fogok többet szpojlerezni.
Az összes szereplő egy-egy jellegzetes típust személyesít meg, az egész engem leginkább a Családi kör című egykori tévéműsorra emlékeztet, amiben tipikus családi-társadalmi konfliktushelyzeteket játszottak el színészekkel.
A tragikus főhős, mármint az ügyvéd meg kábé azt mondja el a témáról a tárgyalóteremben, amit Puzsér írt zsidótémában, például a megszállási emlékműről szóló vitában. Ami – most nagyon le fogom egyszerűsíteni és primitizálom az üzenetet! – kábé annyi, hogy le kéne már hasadni erről a Holokauszt-témáról, vagy további generációk élete megy tönkre.
A dráma mintha arról szólna, hogy az sem megoldás, ha egyszerűen köpünk a régi görcsökre, mert annak még rosszabb következményei lesznek. Vagyis színre lépett Puzsér, a Nagy Pesszimista!
A főhős amúgy is kissé Puzsér-szerű, amennyiben egy nagy szereplési vággyal megáldott fickó, aki elvi kérdést csinál abból, hogy tabukat törjön, miközben egész népét tanítgatja a helyes életre.
Hogy valami ízelítőt is tudjunk adni abból a darabból, ami vagy óriási botrányt okoz a következő napokban Puzsér ismertsége miatt, vagy nem, Inkei Bencével előadtunk belőle egy jellegzetes részletet.