Hihetelenül szép helyeken küzdött az életéért a Lappföldet gyalog átszelő magyar középvállalkozók expedíciója. Újabb lélegzetelállító fotók a szemtelen szarvastól a lapp Para-Kovács Imréig!
Hihetelenül szép helyeken küzdött az életéért a Lappföldet gyalog átszelő magyar középvállalkozók expedíciója. Újabb lélegzetelállító fotók a szemtelen szarvastól a lapp Para-Kovács Imréig!
A képriport második része következik Péter és Zsolt gyalogos expedíciójáról. Ez volt az első rész. A tökös magyarok elrepültek a tundra határáig, onnan buszoztak 400 kilométert, majd jött a három hét gyaloglás a szivacsos, mocsaras, sziklagörgeteges kegyetlen semmiben.
A botanika iránt érdeklődőknek kivételes élményt adhat a tundrai növényzet. A sokféle moha és zúzmó mellett rengeteg apró de gyönyörű virággal is találkoztunk.
Blueberry vagy kékáfonya, a legfinomabb bogyó mind közül. Szinte mindenhol volt és rengeteget ettünk belőle. Ha találtunk egy jó bogyómezőt órák teltek el bogyózással. Édes és lédús, tele vitaminnal, egyszerűen képtelenség volt abbahagyni.
Hófajd nyári tollazatban. A kacsa- és lúdfélék mellett, különféle énekesmadarak, sármányok képviselték a madárvilágot. Ragadozók közül főleg sólymokat láttunk.
Ez előben még giccsesebb volt. Ilyen színeket csak a sarkkör fölött látni, az alacsony szögben érkező fények alulról világították meg a felhőket.
Egy komolyabb agancs. Ezen a vidéken sok kisebb-nagyobb tó volt amiket kerülgetnünk kellett.
Precízen megépített fahíd vezet át egy nagy esésű, kristálytiszta folyócskán. A menedékházak, a hidak, és útjelzők nagyon gondosan vannak kivitelezve és karbantartva. A finnek komolyan veszik a túrázást.
Kibérelhető, kulcsos menedékházak a tóvidék mellett. Ezek zárva voltak, nem tudtunk bemenni, az open hut-ok viszont mindenki számára nyitva állnak. Nagyon jól felszereltek, kályhával, gázzal, edényekkel, fekvőhellyel. Jólesik megpihenni kicsit bennük a fárasztó gyaloglás közben.
Hím pér, színpompás hátúszóval. A pérek 80%-a nőstény volt, inkább azokat ettük, a hímeket nem bántottuk.
Sebespisztráng a kék nedveslégyre. Sokkal kevesebb pisztráng volt mint pér és nem is nőttek meg akkorára, 40 cm fölöttit nem fogtunk. Az a néhány horgász akivel találkoztunk mind pergetett, valószínűleg ezért fogyatkozott meg a pisztráng állomány.
Esti fények a táborból. A táborhely kiválasztásánál fő szempont volt, hogy közel legyen a folyó. A háttérben látható folyószakaszon volt néhány jó haltartóhely.
Ez a nagy esésű folyószakasz ideális volt a tenkara horgászathoz. [A tenkara japán eredetű műlegyes módszer, a lényege az, hogy nincs orsó, csak egy legegyszerűbb, teleszkópos spiccbot, a végére kötött damillal, annak a végén meg egy műléggyel]
A péres dobozom. Ezek szárazlegyek, a vízfelszínre hulló rovart imitálják. Kérész- és tegzesimitációk, továbbá a kikelő rovart utánzó emergerek.
A tóvidék kezdete egy hegytetőről. Barátságtalan esős idő volt, nehezen tudtuk felküzdeni magunkat a meredek, csúszós sziklákon. Érdekes módon a rénszarvasok is megmásszák a hegyet, a tetőn is találkoztunk ürülékükkel.
Ismét egy szép pér elengedés előtt. Vadul küzdő hal a pér, nem könnyen adja meg magát. Kellett velük foglalkozni, ide-oda mozgatni őket a fárasztás után, hogy épségben elússzanak.
Pérfarok
Ez a különleges, fehér színű rénszarvas rendkívül pofátlan volt. Egyáltalán nem félt, rendszeresen jött-ment a táborban, most éppen a tányérunkból iszik.
Igéző tekintetű, öreg hím, nyakában kolomppal. A kolompolásról már messziről ki lehetett szúrni merre mászkál.
Kétnapos, folyamatosan szakadó eső. Este 10 kor mentem be a sátorba és másnap este 6-kor jöttünk ki onnan, hogy aztán 2 óra múlva szarrá ázva újra visszamenjünk. Enni és inni viszont kellett valamit.
Vacsorahalak.
Pisztrángfilé kakukkfűvel. Nehéz szavakba önteni mennyire finom volt.
Tartalmas gombaleves készül tinorúból, hagymával és némi csabai kolbásszal.
Menedékház alkonyi fényben.
Menedékház konyharésze. A túrázók rendszerint hagynak benne élelmiszert, így aki megszorul, tud magának főzni valamit. Mi a rizskészlettel lőttünk kicsit fölé, 1 kg-ot hagytunk belőle az egyik menedékházban.
Gombateríték, rénszarvasaganccsal.
Még nem láttam ennyire érdekesen összenőtt gombát. Nem csak a szár töve közös, a kalap is összenőtt.
Haverkodás a terepen. Ez a faszi egy húszfős csoporttal indult a Haltit megmászni, ami Finnország legmagasabb hegye. Az első nap után visszafordult mert beállt a dereka. Végül 6-an jutottak fel a csúcsra. [A világon bárhová mész, mindenütt vár egy Para-Kovács Imre! a szerk.]
Ez már a tajga, az utolsó éjszakánk. Sűrű fenyves, vastag mohapárna, a fákon szakállzúzmó és nagy hangyabolyok. Éjszaka jávorszarvas járt a sátor körül.