Legalábbis az elsősorban a sakkból ismert Élő-pontrendszer alapján Schweinsteigerék még a hatvanas-hetvenes évek legendás brazil válogatottait is lenyomják. Nem is beszélve Öcsi bácsiékról!
Az Élő-pontrendszert Élő Árpád, a magyar származású, de Amerikában élő fizikaprofesszor és sakkozó találta ki, hogy a versenyzők egymáshoz viszonyított aktuális játékerejét is mérni lehessen.
A kilencvenes években aztán focira is adaptálták a rendszert, és ez a válogatott csapatokat rangsorolja, és ugyan – ellenben a FIFA világranglistájával – nem hivatalos, ám érdekesnek mindenképpen érdekes.
Most például az derül ki belőle, hogy ha számba vesszük azt, hogy a csapatok milyen erősségű ellenfelek ellen játszottak, hány meccset kellett vívniuk, és hogyan szerepeltek a vébén, akkor a pontszámítás szerint Joachim Löw csapata az összes korábbi világbajnoknál jobb volt.
Ez a csapat már az induláskor igen magas pontszámmal rendelkezett, de aztán a kiegyensúlyozott szereplésnek, és különösen a brazilok tönkreverésének köszönhetően még százötven pontott gyűjtött, és ezzel a legerősebb világbajnok lett: az eddigi rekordot a '62-es brazil csapat tartotta, Garrinchával, Didivel, Djalma Santosszal és a sérülés miatt hamar kieső Pelével.
Sőt, az Élő-pontszámítás alapján ez a német válogatott minden idők legerősebb válogatott csapata is, és ezzel pont az Aranycsapattól vette el a sikert, ugyanis mostanáig Sebes Gusztáv csapata rendelkezett valaha a legtöbb Élő-ponttal: az '54-es vébé-elődöntő után 2166 pontnál álltak Puskásék. Most a németek 2196 pontig jutottak.
Egész biztosan lesznek, akik felszisszennek erre, leginkább talán azért, mert ennek a német csapatnak nincsenek olyan kimagasló egyéniségei, mint akiket a valódi nagy csapatokhoz szokott társítani az ember. A '74-es német világbajnok csapatban például volt Beckenbauer vagy Gerd Müller, akiknek most nincsenek megfelelői a német csapatban, viszont az egy szem, kényszerből balhátvédet játszó Höwedes kivételével talán mindenki ott van a posztján a legjobbak között a világon.
Azt pedig már nem is igen lehet Élő-pontokban mérni, hogy a németeké volt az egyetlen olyan válogatott a tornaesélyesek közül, amelyik tudott és mert is támadni, és volt gyengébb meccsük ugyan nekik is (Algéria), de amikor őket nézte az ember, ritkán unatkozott. És még a döntőben – ahol magukhoz képest gyengébben játszottak – sem volt benne a levegőben, hogy ők itt ma tényleg kikaphatnak, hiába akadt az argentinoknak több nagy helyzetük is. A sorsolásuk sem volt könnyű, mégis a Ghána elleni iksz kivételével hozták az összes meccsüket, és még csak tizenegyeseket se kellett rúgniuk. Pedig, mint tudjuk, a németek abban is igen jók.
Ettől persze még az összehasonlítás ötven évvel ezelőtti válogatottakkal inkább csak a játék szintjén érdekes, de annak nagyon, a linkelt cikkből kiderül a többi világbajnok csapat pontszáma is.
Fotó: AP Photo/Matthias Schrader