Ezek miatt a csapatok miatt ez az utóbbi tíz év leggyengébb szezonja

Egészen drámai módon estek össze az angol topklubok a Premier League-ben, az egy szem Chelsea kivételével. Utóbbi meg is fogja nyerni a bajnokságot, a többi pedig megérdemelné, hogy a BL-helyekre se érjen oda. De úgyis oda fog.

Illustration for article titled Ezek miatt a csapatok miatt ez az utóbbi tíz év leggyengébb szezonja

Egészen drámai módon estek össze az angol topklubok a Premier League-ben, az egy szem Chelsea kivételével. Utóbbi meg is fogja nyerni a bajnokságot, a többi pedig megérdemelné, hogy a BL-helyekre se érjen oda. De úgyis oda fog.

Advertisement

Az idei szezon nagyban emlékeztet a 2003–2004-es idényre. Biztos van pár Arsenal-szurkoló, aki könnyes szemmel gondol vissza erre, én viszont csak egy kilátástalan és reménytelen évre emlékszem, ahol volt egy jó csapat, a többiek meg elbotladoztak valahogy a célig.

Idén is ez a helyzet, de hasonlóan ahhoz a veretlen Arsenalhoz, ez a Chelsea sem korszakosan nagy csapat, egyszerűen pont a helyén van ott minden: háttér, keret, edző, és valamilyen csoda folytán sérültek is alig vannak. Normális idényben ettől még ez a csapat is kaphatna pár pofont, de ez nem normális idény. Na de kik miatt nem?

Advertisement

Manchester City

Advertisement

A felületes szemlélőnek akár úgy tűnhet, hogy a Citynél nincs gond, hiszen ott állnak a harmadik helyen, még bármi lehet. Pellegrininek azonban nincs igazán csapata, főleg a három világklasszis (Yaya Touré, Silva, Agüero) egyéni villanásai mozdítják előre a szekeret. A védelmet az elköltött temérdek pénz ellenére sem sikerült összerakni, ráadásul a klub újra szenved a BL-ben.

A City pont olyan, mint valami identitás nélküli, milliárdokért összerakott orosz vagy ukrán olajcsapat, egy Terry sem maradt mutatóba, hogy legyen valaki, akinek köze is van a klubhoz. Az akadémiájuk legalább már alakul, de még évek kellenek, no meg sok türelem, hogy ennek az eredménye meg is látsszon.

Advertisement

Manchester United

Advertisement

Egyfelől ezt a szezont úgy is lehet nézni, hogy Louis van Gaal egy szétesett, ezer sebből vérző, példátlan sérüléshullám sújtotta csapatot rakott össze annyira, hogy mégis ott vannak a negyedik helyen, ráadásul épp rangadót is nyertek idegenben az Arsenal ellen. Hol itt a gond?

Aki látta az említett Arsenal-meccset (vagy a többit), azt is láthatta, mennyire gyengécske ez a csapat, és soha nem lesz még egyszer ekkora szerencséje. Van Gaalnak fogalma sincs, hová kapjon: újra az ötvédős rendszert erőlteti, miközben nincsenek hozzá játékosai. A galaktikus igazoláspolitikája is csalódás, a vagyonokért idehozott Di Maria egyelőre keveset mutat, Falcao meg nem is játszik. Mindeközben se a védelem, se a középpálya nem akar összeállni, van Persie élete legrosszabb formájában van – a negyedik hely megőrzésében leginkább a vetélytársak további bénázása játszhatja a legnagyobb szerepet.

Advertisement

Arsenal

Advertisement

Itt a legegyértelműbb a menedzser felelőssége. Arséne Wenger annyira elszállt már a realitásoktól, hogy elemi hibákat követ el. Nyáron tényleg mindenki látta, hogy annak egyszerűen nem lehet jó vége, ha egy csapat két valamirevaló középső védővel vág neki egy szezonnak, és nem is lett.

De a védelem csak egy dolog: mintha az egész csapat nem akarna összeállni, nyoma sincs annak a játéknak, amit még tavaly is tudott a csapat. Rengeteg az egyéni hiba, a játékosok nem a posztjukon játszanak, és ha Alexis Sanchez is hozzászürkül a többiekhez, vége lesz a dalnak, a Hetvenéves Vénasszony először marad le a BL-ről. Persze őt már nemegyszer leírták és nyugdíjba akarták küldeni, pedig a negyedik hely még bőven meg lehet az idén is, mégis úgy tűnik, ez itt tényleg egy korszak vége.

Advertisement

Liverpool

Advertisement

A vörösök bukása a leglátványosabb: fél éve még Brendan Rodgers volt a király, aki visszaadta a csapat önbecsülését, és akit a Barcelonával is hírbe hoztak, most meg versenyt szidja őt mindenki. Hibázott, persze, de azért nem lett rossz edző pár hónap leforgása alatt. Egyrészt Suárezt nem lehetett megtartani, másrészt az igazolásokért nem kizárólag ő, hanem egy ún. bizottság felelt a klubnál.

Az igazi hiba tehát az volt, hogy nem vették észre, hogy Daniel Sturridge lába üvegből van, hiszen ő tavaly az uruguayi eltiltása idején is szépen rúgta a gólokat. Hiányában viszont nincs mozgékony csatára a Liverpoolnak (Balotellit senki sem gondolhatta komolyan), és így borul az egész rendszer. Az új igazolások többsége homály, a kulcsemberek formán kívül vannak Sterlingtől Hendersonig, Gerrardot csak a tekintélye tartja a kezdőben. Kár lenne, ha belebukna ebbe a legtehetségesebb brit menedzser, remélhetőleg még kap pár hónapot, már csak azért is, mert nincs olyan edző szabadon, aki biztosan javulást jelentene. Csak az igazolásokkal kéne vigyázni.

Advertisement

Tottenham

Advertisement

A Tottenham tavaly nagyjából ugyanazt csinálta, mint idén a Liverpool: eladta a legjobbját, és az árából vett majdnem egy csapatra való játékost, akikből mégsem állt össze egy új csapat. Akkor André Villas-Boas belebukott a kudarcba, ám ami azóta történt, megint csak nem sikertörténet. Mauricio Pochettino maga sem gondolta, hogy ennyire nehéz dolga lesz, és ha a két legutóbbi idegenbeli meccsén nem segíti meg őket a játékvezető egy-egy vitatható piros lappal, akkor most nagyon nagy lenne a baj.

Az Aston Villa és a Hull elleni győzelmek sem tudják elfeledtetni azonban, hogy a csapat védelme katasztrófa, a drága importok többsége csődöt mondott, a szurkolókban pedig két, korábban nem igazán sokra tartott saját nevelés, Ryan Mason és Harry Kane tartják a lelket, miközben a 26 milliós Soldado második éve képtelen gólt lőni, a 17 milliós Paulinho meg alig játszik. Nagyon sok mindennek kell történnie ahhoz, hogy a Spurs újra a BL közelébe kerüljön.

Advertisement

És hogy mi az egészben a legbosszantóbb?

Hát az, hogy mindezek ellenére a fenti csapatok fogják elosztani maguk között a 2–4. helyezéseket, ahogy mindig. A többiek ugyanis az egy szem Southampton kivételével így sem képesek versenyezni velük, és a Szentekre is akkor térjünk vissza, ha már játszottak az ún. nagyokkal is, meg esetleg rajtuk is végigsöpör egy komolyabb sérüléshullám.

Úgyhogy marad a tanulság: aki tényleg izgalmas és megtippelhetetlen meccseket akar nézni, az kövesse a Championshipet! Itt a tizenkettedik Cardiffig tényleg bárki elérheti az automatikus feljutást jelentő első-második helyeket, a playoffra pedig akárki befuthat, a tökutolsó Blackpoolt leszámítva. A mezőnyt épp Steve McClaren csapata, a Derby vezeti, amely a hétvégén ezzel a két szép fenti góllal verte a szemét Watfordot, de nincs rá garancia, hogy két hét múlva nem a negyedik helyen lesz majd.

Advertisement

Kép: AP Photo/Matt Dunham

Vélemény, hozzászólás?