Kiváncsi vagyok, hogy a Klubrádiót a szabad magyar média utolsó bástyájaként beállító nyugati sajtó hány lapjában és weboldalán írnak most éppen sósavba mártott klaviatúrával arról, hogy a kedvenc rádiójuk milyen szánalmas pártközlöny.
Kiváncsi vagyok, hogy a Klubrádiót a szabad magyar média utolsó bástyájaként beállító nyugati sajtó hány lapjában és weboldalán írnak most éppen sósavba mártott klaviatúrával arról, hogy a kedvenc rádiójuk milyen szánalmas pártközlöny.
Korábban is bizarr volt látni, hogy minden hazai szerkesztőség közül pont az MSZP fenekéből alig kilógó Klubrádió lett a szimbóluma a Fidesz szabad sajtó elleni 2010-es frontális támadásának. Mármint a Magyarországgal foglalkozó német, brit, francia és amerikai sajtóban. A Klubrádió mint a független sajtó ellenségeinek egyes számú célpontja! Vicces elképzelés.
A tény, hogy a szocialistaközeli szerkesztőség így jelenhetett meg, remekül bizonyította, hogy a kormánynak abban speciel igaza van, hogy a rólunk szóló nyugati beszámolók jelentős részén igencsak érződik a balos ellenzéki lobbizás. Nincs persze semmi baj azzal, ha az ember a maga érdekében lobbizik, de micsoda leleplezések rengethették volna meg az Orbán-rezsimet, ha a nem kormányimádó sajtó az energiáit a kinti kavarás helyett a hazai munkára összpontosította volna! De a magyar balos sajtó gyönyörű hagyományát, a folyamatos nyávogást nyilván sokkal könnyebb csinálni, mint az izzadságos kulimunkát.
Most, a Kuncze-botrány után végképp nevetséges a Klubrádió oltárra emelése. A közleményükből olyan töménységben csöpög a hazugság és álságosság, hogy lazán vernek bármilyen fideszes sajtóosztályt is. Mát a nyitómondat cinikus, az olvasókat hülyének néző, ordas hazugságra épülő állítás:
Kuncze Gábor az október 23-i ünnepen a média színpadáról átlépett a politika színpadára.
Mintha azt képzelnék, hogy a rádiójukat csak memória nélküli idióták hallgatják, akik nem emlékeznek arra, hogy az ezzel a közleménnyel párhuzamosan kirúgott Kuncze Gábor parlamenti képviselőként lett évekkel ezelőtt a rádió műsorvezetője.
A következő szakasz annyira cinikus, hogy már-már paródiára lehetne gyanakodni:
Látványos sikerére a Klubrádió minden hallgatója és munkatársa büszke lehet. A kampányhoz közeledve a médiumokra még szigorúbb szakmai és etikai szabályok vonatkoznak, mint máskor. A Klubrádióban a műsorvezetők nem résztvevői, hanem közvetítői a politikai versenynek. Másokkal ellentétben mi komolyan vesszük az etikai normákat, ennek is köszönhetően tekintik oly sokan rádiónkat A közszolgálati adónak.
Hogy a végén megismételjék azt a hazugságot, hogy eddig nem egy politikus volt a műsorvezetőjük. Igen, végig arról a Kunczéról beszélünk, aki SZDSZ-képviselőként lett rádiós, majd új, saját politikai szervezet alapított, aminek a nevében, ha kérdezték, itt-ott nyilatkozott, éveken át, miközben a Klubrádiónak ez végig nem tűnt fel.
Kuncze Gábornak sokat köszönhet a Klubrádió, nemcsak szellemes és felkészült munkatársat ismerhettünk meg a személyében, hanem rendkívül fegyelmezettet is. Politikusi fellépésének a ténye és nem a minősége összeférhetetlen a rádiós státusszal, ezért ezen a téren szüneteltetjük a közös munkát. Szurkolunk neki, de visszavárjuk.
Ebből a szánalmas esetből is jól látszik, hogy mi az egyik klasszikus probléma a magyar médiával. Nem az, hogy sok lap rokonszenvezik valamilyen politikai áramlattal. Hanem, hogy a magyar szerkesztőségek a filozófiák vagy politikai felfogások helyett a legtöbbször alávaló módon politikai pártokhoz kapcsolódnak. A Klubrádió is azért rúgta most ki Kunczét, mert október 23-ai beszédében bírálta az MSZP-t.
Ezért olyan szomorú, hogy a velünk foglalkozó sajtóban két éve a Klubrádió a szabad sajtó szimbóluma. Hiszen velük ellentétben hála istennek vannak tényleg pártfüggetlen szerkesztőségek Magyarországon, az Indextől az Origón és a Figyelőn át a 444-ig.