Szlankó Bálint posztja tök üdítő, mert nem elfogult héja vagy eurobalos nyafogó álpalesztin írta, hanem értelmes újságíró.
A legmenőbb magyar utazó frontriporter csak pár sort dobott oda arról, hogy mégis, hogyan értékeljük azt, ami Izrael és a Hamasz között folyik éppen Gázában. De ez is sokkal jobb gyakorlatilag bárminél, amit a témában a napokban magyarul olvastam. Szlankó igazából csak összegyűjt pár alapvetést, hogy meglegyenek legalább a helyzetről való gondolkodás keretei. Ilyenekre gondolok:
Az áldozatok durva aránytalansága az izraeli és a palesztin oldal között önmagában nem sokat árul el arról, hogy milyen a stratégiai erőegyensúly a két fél között, hát még arról, hogy kinek van igaza. Ez egyszerűen a két fél technológiai fejlettsége és tűzereje közötti eltérésből fakad.
És olyanokra, hogy
Nem árt leszögezni újra és újra, hogy a Hamasz nemcsak kísérletet nem tesz arra, hogy a civil áldozatok számát minimalizálja, de direkt tüzel lakott területekre. Ez potenciálisan háborús bűncselekmény, és az ENSZ a múltban el is marasztalta miatta a Hamaszt, például a 2008-2009-es háború után. Hogy mégis ilyen kevés izraeli áldozat van, az nem a Hamasz érdeme.
De Szlankó a helyzet összetettsége elllenére sem fél állást foglalni:
Összességében Izrael stratégiai felelősségét én nagyobbnak gondolom, egyszerűen azért, mert ő az erősebb fél, a kártyák nagy részét a kezében tartja. Láthatólag feladtak minden értelmes kísérletet arra, hogy a dolgot megpróbálják rendezni, eltekintve ezektől a fegyveres akcióktól, amelyeket elég visszatetsző módon „fűnyírásnak" neveznek, és amelyeknek nincs más célja, minthogy időről időre felszámolják a Hamasz fegyveres infrastruktúráját (amit aztán a Hamasz mindig újraépít). Ez nem hosszútávú stratégia. A Hamasz persze egy obszcén szervezet, (részben) obszcén célokkal és eszközökkel. De nehéz belátni, hogy a sokéves blokád alatt tartott Gázai övezet embertelen körülményei között hogyan vethetné meg a lábát egy normális palesztin partner.
A legjobban teszed, ha elolvasod az egészet.