Ráadásul minél nőiesebb, annál inkább! A meteorológia, a cukiság és a gender studies határterületéről számol be egy meglepő tudományos dolgozat.
Furcsa módon a dolgozat nem valami nevetséges viccmagazinban, hanem az Amerikai Tudományos Akadémia folyóiratában, a PNAS-ben jelent meg, ami egy kifejezetten magas színvonalú tudományos folyóirat. Az Illinois-i Egyetem szerzői azt állítják, hogy az emberek hajlamosak alábecsülni a nőies, cuki, aranyos nevű hurrikánok pusztító erejét, és később evakuálnak, nem gondolva arra, hogy Belle vagy Cindy árvizei, szélviharai és vihardagályai ugyanúgy meg fogják ölni őket, mintha Juddnak vagy Charley-nak hívnák a gigászi ciklont.
A kutatók 94, az Egyesült Államok területén 1950 és 2012 között partot ért hurrikán adatait vizsgálták. 11-es skálán rangsorolták a nevek nemiségét, „maszkulin-feminin indexbe” rendezve őket, ahol mondjuk a Judd 1, az Anasztázia 11, az androgünebb Sam – ami angolul ugyanúgy lehet a Samuel mint a Samantha becézése – pedig valahol középen van. Nemcsak a vizsgált hurrikánok szedtek több áldozatot, ha női nevük volt, de hipotetikus hurrikánokat is pusztítóbbnak gondoltak a megkérdezettek, ha női névvel mutatták be őket.
Vannak azért gondok a tudománnyal, és nem is csak az, hogy nevek maszkulin-feminin indexbe rendezése óhatatlanul szubjektív. Az amerikai Nemzeti Meteorológiai Szolgálat például 1979 előtt csak női neveket adott a hurrikánoknak, azóta van, hogy a viharok felváltva kapják a férfi és a női neveket. Aztán a dolgozat nem foglalkozott az Egyesült Államok területén kívül pusztító hurrikánokkal. Valamint ott a Florida Sun-Sentinel 2000-es vizsgálata, cukisági skála helyett binárisan osztályozta a neveket, és azt kapta, hogy a férfinevet kapó hurrikánok szedtek több áldozatot.
A lényeg az, hogy ha nagyon fúj a szél, akkor le kell lépni.