Egy új amerikai tanulmány szerint a túlsúly nemhogy növeli, hanem egyenesen csökkenti a szív- és érrendszeri betegségek okozta halálozást. Mielőtt rámentek a dupla adag tésztára, van egy másik új amerikai tanulmány is: nem mindegy, hogy milyen az a túlsúly.
A 300 millió amerikai kétharmada túlsúlyos vagy elhízott, Magyarországon is hasonló lehet a helyzet. A túlsúlyos emberek gyakrabban kerülnek kórházba koszorúér-betegséggel, és gyakrabban is végeznek rajtuk koszorúér-műtétet: tágítást vagy bypasst. A Mayo Clinic – nagy hírű amerikai kórház és orvosi kutatóintézet – folyóiratában most megjelent tanulmány döbbenetes állítást tesz: a magasabb testtömegindex (BMI), azaz a túlsúly jelentősen növeli az ilyen műtétek utáni túlélés esélyét.
A több tízezer páciens adatait összegző dolgozat szerint a sovány, azaz 20 kg/m2 alatti testtömegindexszel bíró betegek az átlagnál 1,8–2,7-szer nagyobb eséllyel kaptak koszorúérműtét után infarktust vagy haltak meg más szív- és érrendszeri betegségben (átlagosan 1,7 év követési idő alatt). Ezzel szemben a legjobb túlélési esélye nem a normál testsúlyú, hanem a túlsúlyos (25–30 közötti BMI) pácienseknek volt. Annyira, hogy még az elhízott (30–35 közötti BMI) és az extrémen elhízott (35 fölötti BMI) betegek is 27, illetve 22 százalékkal kisebb eséllyel haltak meg koszorúérműtét után szív- és érrendszeri betegségben, mint a normál testsúlyúak.
Ez nagyon-nagyon furcsa, és ellentmond minden eddigi ismeretnek. A dolgozatot író Abhishek Sharma is csak találgatni tud, hogy mi okozhatja: „Egy magyarázat az lehet, hogy a túlsúlyos páciensek eleve nagyobb eséllyel kapnak keringési rendszert óvó gyógyszereket, béta-blokkolókat, sztatinokat, és többet is szednek belőlük. Lehet, hogy gyorsabb az anyagcseréjük, ami védő hatású lehet olyan idült gondoknál, mint a koszorúér-betegség. Elképzelhető, hogy a sovány és a túlsúlyos pácienseknél más a szív- és érrendszeri betegségek kórélettana.” És persze eddig ismeretlen genetikai oka is lehet az egésznek.
Mielőtt zsebre vágnák a mobilt és kirendelnék az egész desszertlapot, érdemes kitérni a folyóirat friss számában megjelent másik tanulmányra is, ami 48 ezer páciensen a túlsúly szerepét a test összetételének perspektívájából vizsgálja: a test százalékos zsírtartalmának hatását a testtömegindex és a túlsúly okozta kedvezőbb kardiovaszkuláris túlélés összefüggésére. Magyarul azt, hogy elég-e simán túlsúlyosnak lenni, vagy inkább arról van szó, hogy a véznák helyett az izmos melákok bírják jobban? Mint kiderült, az utóbbi igaz: a testzsír alacsonyabb aránya 29%-kal csökkentette a szív- és érrendszeri betegségek okozta halálozást. „A test összetételének kritikus szerepe van a túlsúly paradoxonában – foglalta össze az eredményt a tanulmány szerzője, Carl Lavie. – A testzsír védő hatásának bármilyen vizsgálatakor ki kell térni a test zsír nélküli tömegének arányára is, ami a nagyobb izomtömeggel van összefüggésben. Magasabb testtömegindexnél a testzsír növeli a halálozási arányt.”
Egy harmadik orvos, Kamyar Kalantar-Zadeh csodálatos hasonlattal fogta meg a túlsúly paradoxonát, amely bár hosszú távon növeli az anyagcsere-betegségek és a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát, rövid távon kedvező hatással van a túlélésre: „A kardiovaszkuláris rizikófaktorok olyanok, mint egy rosszba vivő barát, akinek hatására elkövetünk valamit, és lecsuknak, de barátunk utána hűséges marad hozzánk, és segít túlélni a börtönben a rossz viszonyokat és a többi fegyencet.”
Fotó: Marc Eliot