Ilyen szórakoztató is tud lenni a barokk szobrászat, mint az alsó-ausztriai Dürnstein apátságának udvarán.
Ilyen szórakoztató is tud lenni a barokk szobrászat, mint az alsó-ausztriai Dürnstein apátságának udvarán.
Dürnstein csodaszép kisváros egyébként a Duna-parton, a wachaui kultúrtáj egyik gyöngyszeme (erről bővebben majd holnap), és leginkább onnét lehet ismert, hogy annak idején itt raboskodott Oroszlánszívű Richárd angol király.
Az oroszlán fontos szerepet játszik a dürnsteini apátság udvarán is: míg maga az apátság temploma és maga az épület tényleg olyan, amilyennek lennie kell, az udvaron mintha valaki gúnyt űzött volna a megbízóiból.
A többi alkotás ugyan nem ennyire látványos, de azért még volt pár szobor és dombormű ugyanott, aminek láttán felkaptam a fejem. Tőlük például gyerekként biztosan féltem volna, de hát a pokolnak ez is a funkciója:
És ezzel az emberrel vajon mi történt?
Ő pedig az apátság udvaráról távozókat búcsúztatja. Vajon ki és mi lehet? Egy csúnya gnóm? Egy majom? Esetleg még egy oroszlán, ahogy azt egy falusi mester elképzelte?
Aki látott már nála cukibb sárkányfiókát, az hazudik:
Végül pedig a gazdi, aki pont ugyanolyan arccal csodálkozik rá az ölebére, mint az rá:
Aki járatos valamennyire a barokk jelképrendszerben, világosítson föl!