Újabb gyorstüzelő lemezismertetők, de ezúttal messziről kerüljük a rockzenét, a skála a Röyksopptól az ártalmatlanságot erénnyé kovácsoló londoni hipszter intimitásig terjed.
Újabb gyorstüzelő lemezismertetők, de ezúttal messziről kerüljük a rockzenét, a skála a Röyksopptól az ártalmatlanságot erénnyé kovácsoló londoni hipszter intimitásig terjed.
Röyksopp: The Inevitable End
Egy mondatban: A norvég elektropop-duó utolsóként beharangozott lemeze búcsúhoz méltón mélabús, noha egyértelműen hosszabbra nyúlik a kelleténél.
Mi az, ami jó ebben a lemezben: A sok vendégénekes ellenére elég egységes hangzású lemez, csak a nyomorettó Jamie Irrepressible énekelte számok már túlzásba viszik a melodrámát, akárcsak a befejezés. A slágeres popszámok kifejezetten jók ugyan, de nekem azért hiányzik az Eple vagy a Happy Up Here játékos Röyksoppja.
Legjobb számok: Monument (ez jobb is, mint a Do It Again EP-n), Save Me, Running to the Sea
Fogom-e még hallgatni: Ez így egyben nagyon elidegenítő hatású, de a lemez kétharmadáig bátran ajánlható.
The 2 Bears: The Night Is Young
Egy mondatban: Egy elég könnyen megszerethető, az elsőnél eklektikusabb dance lemez, mely helyenként emlékeztet az egyik Medve, Joe Goddard fő projektjére, a Hot Chipre is.
Mi az, ami jó ebben a lemezben: Az, hogy poplemezként is remekül működik, pedig a duó elég sok stílusba beleássa magát a 90-es évekbeli house-tól kezdve a reggae-n át az afro-popig. A dalokról lerí, hogy jókedvükben csinálták őket, és ha létezik a Röyksopp-lemeznek ellenpontja, akkor pont ez az.
Legjobb számok: Get Out, Money Man, See You
Fogom-e még hallgatni: Inkább egyes trackeket róla, de elég sok működik rendes buliszámként is.
Baxter Dury: It's a Pleasure
Egy mondatban: Ian Dury fiának előző lemeze a kedvencem volt 2011-ben, ez biztos nem lesz, mert csak nyomokban található meg az a slágeresség, helyette túl sok feleselő szenvelgés van az amúgy cuki Fabienne Débarre-ral.
Mi az, ami jó ebben a lemezben: Baxter apját idézően dallamtalan énekének továbbra is sajátos bája van, és tud jó számokat írni, de most nem annyit, hogy a lemez ne váljon hamar egysíkúvá.
Legjobb számok: Pleasure, Palm Trees (ez is jó ám klippel együtt!), Wintery Kisses
Fogom-e még hallgatni: Azt el tudom képzelni, hogy nyáron szívesen sziesztáznék rá enyhén befröccsözve, de hol van az már/még?
(Megjegyzés a három soron következő lemezhez: Londonban újra 1984 van: akkor a punk/new wave utáni ellenreakcióként a puha, finom, soulos-jazzes zene lett az új cool, erről a színtérről lett világsztár Sade, míg a Scritti Polittitól a Style Councilig több egykori posztpunk/újhullámos zenész fordult ehhez a világhoz. Egy ideje pedig a leghipszterebb brit előadók olyan, sokáig hanyagolt műfajokhoz fordulnak, mint az R&B, a soul és a triphop. A kulcsszavak a "puha", "finom", "intim", "érzékeny" – no meg a falzett énekhang, és bizony a háttérzenés jelleg, bár ezzel biztos nem mindenki ért egyet.)
Glass Animals: Zaba
Egy mondatban: Nem szeretem zenére a "szexi" jelzőt használni, de ha muszáj lenne, akkor ennél a triphopot, R&B-t és álmatag elektronikát vegyítő lemeznél nem érezném túlzásnak, bár megjegyzem, számomra a "szexinek" nevezett zenék többnyire unalmasak.
Mi az, ami jó ebben a lemezben: Főleg a nyáresti hangulat és a szokatlan ritmusképletek, néha pedig még a melódiák is betalálnak (főleg a Pools!). Viszont ne higgyetek azoknak, akik az Alt-J-hez hasonlítják ezt az oxfordi együttest, mert a Glass Animals jóval közelebb áll az R&B-s, sőt, az alapokat tekintve hiphopos irányvonalhoz.
Legjobb számok: Black Mambo, Pools, Walla Walla
Fogom-e még hallgatni: Egy kicsit több kell, hogy kiemelkedjen ebből a mai, nagyon ugyanolyan indie popszcénából annyira, hogy magamtól eszembe jusson a Glass Animals két hónap múlva is.
Jungle: Jungle
Egy mondatban: Titokzatos brit zenészek/producerek soulos modern poplemeze, falzett hangon énekelt, ravaszul fülbemászó dalokkal, melyek nem csak kávéházi háttérzene értelemben véve kellemesek.
Mi az, ami jó ebben a lemezben: Kellett hozzá egy-két hallgatás, mire meg tudtam egymástól különböztetni a számokat, de volt közülük pár egész jó is, igaz, egy teljes lemezen át azért sablonos ez, és van egy kis "korunk downtempója" feelingje is.
Legjobb számok: The Heat, Time, Lucky I Got What I Want
Fogom-e még hallgatni: Egészben nem hinném, egy-két számot viszont lehet csemegézni róla.
Kindness: Otherness
Egy mondatban: A Kindness Adam Bainbridge szóló projektje, melyhez sok segítőt is hívott Robyntól Kelelán át Devonte Hynesig, és a leginkább kapcsolódik a már említett 84-es fehér soul-vonalhoz, még szaxofon is van!
Mi az, ami jó ebben a lemezben: Hát ez nehéz kérdés. Annak, aki szereti a nagyon maníros R&B-s éneket, és nem zavarja a megjegyezhető dallamok totális hiánya, jó szívvel merem ajánlani, én viszont képtelen vagyok odafigyelni rá.
Legjobb számok: Who Do You Love?, For the Young
Fogom-e még hallgatni: Mivel egyáltalán nem tud lekötni, csak zajszennyezés lenne. De az is lehet, hogy csak nincs szívem.
(A poszt tetején látható kép a Glass Animals Hazey c. klipjéből van.)