Őrült jó dolgot találtam. A Riptide egy lenyűgöző projekt, ami interjúkon és marha jó írásokon keresztül mutatja be a folyamatot, ahogy az internet először megcsipkedte, aztán megharapdálta, aztán felfalta a világ legfejlettebb sajtópiacát, az amerikait.
Őrült jó dolgot találtam. A Riptide egy lenyűgöző projekt, ami interjúkon és marha jó írásokon keresztül mutatja be a folyamatot, ahogy az internet először megcsipkedte, aztán megharapdálta, aztán felfalta a világ legfejlettebb sajtópiacát, az amerikait.
Akit érdekel, hogy hogyan jött létre a netes sajtó, a blogok, hogy mit tettek és mit nem a New York Timeshoz és Washington Posthoz hasonló mogulok, hogy mit láttak az egészből a ma ismert net nyugati és keleti parti alapító atyái, annak ennél nem kell jobb szórakozás.
Tényleg vége a minőségi újságírásnak? Ettől tényleg gyengül a demokrácia Amerikában? És ez tényleg a köcsög bloggerek meg mikrobloggerek miatt van? A jól megírt szöveges részek, amellett, hogy segítenek látni az összeképet, egyik interjútól a másikig vezetik az olvasót.
A Riptide ugyanis igazi oral history, a projekt gerincét az internet, a netes sajtó és a hagyományos média kulcsfigiráival készített videós mélyinterjúk alkotják, amiket szöveges átiratban is közölnek. Van interjú a Gawker Media és Cink-tulajdonos Nick Dentonnal is, ha érdekelne, hogyan mételyezte meg a komoly újságírást egy ember, aki kompromisszumok nélkül akart szórakoztatni és közbern megváltoztatni a szerző és az olvasó viszonyát.
A cucc napokig olvasható, én már két estét töltöttem vele, lehet időrendben is olvasni – ezt tettem én – de akár ugrálni is, az érdekesebb nevekre keresve.
A Riptide a Joan Shorenstein Center on the Press, Politics and Public Policy és a Nieman Journalism Lab projektje, földig hajtottam előttük a bloggerbőr süvegemet.
Ja, és kinézhetne bárhogy, de nem, az egész vizuálisan akkora élmény, mint egy igazán jól megcsinált nyomtatott magazint olvasgatni. Olyan nyomtatott magazint, amiben videókat is le lehet játszani.