Első egész alakos szobrán láthatatlan cigarettát tart a kezében a szocialisták valaha volt legfigurább miniszterelnöke. Gyorskritika a 13. kerületben ma felállított emlékműről.
Első egész alakos szobrán láthatatlan cigarettát tart a kezében a szocialisták valaha volt legfigurább miniszterelnöke. Gyorskritika a 13. kerületben ma felállított emlékműről.
Bármit gondoljon is az ember Horn Gyuláról – a szemét pufajkástól a legjobb szabadon választott miniszterelnökig terjedő skálán –, az nem kétséges, hogy figura volt, a szó jó értelmében. Ahhoz képest, hogy mennyire karakteres, engem egy derűs manóra emlékeztető fickó volt, a mellszobra – aminek egy-egy példánya áll Marcaliban és az MSZP-székházban – egyáltalán nem találta el a Horn-karaktert.
A ma leleplezett, XIII. kerületi szobor már rendes, egész alakos munka, és egyértelműen a legjobb az eddigiek közül, bár ez ugye önmagában nem túl nagy teljesítmény. Kutas László alapvetően eltalálta a figurát, csak az idealizálásban egy kicsit túlhízlalta az arcát és kevésbé karakteresre mintázta jellegzetes, ázsiai hangulatú szemeit. És élőben sokkal nagyobb feje volt Hornnak.
A szobor legerősebb látványeleme viszont láthatatlan.
Hornhoz olyan alapvetően hozzátartozott, hogy mindig, minden élethelyzetben folyamatosan cigizett, hogy a bronzszobrán is azt csinálja. Csakhogy az alkotó talán megijedt attól, hogy egy szenvedélybetegség tárgyi bizonyítákát adja az ünnepelt kezébe, ezért kihagyta a blázt. Ami mégis annyira ott van, hogy így, hiányként erősebben látszik, mintha ott lenne egy pár centis bronzrudacska. Modern művészet a javából az egyébként hagyományos szobron!
A másik, a cigarettával ellentétben rendesen megformált látványelem a nyakkendő. Annyira nem tudtam szabadulni a hatása alól, hogy gyorselemzést/szakvéleményt kértem róla az épp Japánban tartózkodó Tallián Miklós publicista-nyakkendőszakembertől, aki a bronz kiegészítőt kapásból "vastag modern csíkos nyakkendőnek" nevezte. Majd így folytatta:
Viszont nem értem, miért ér a tökéig, és hogy miért nem vékonyodik el legalább egy kicsit feljebb. És a gallér is béna. Olyan, mintha egy golfinges óvodásra kötött, felnőtt méretű nyakkendőről lett volna mintázva. Vagy valami ilyesmi. Rendszerváltás utáni későalkesz korszak, lehetne ezt írni.