"Lesz kit sorsa kéjre szán, lesz kit sorsa kéjre szán. S lesz, kit örök éjre szán." 1757. november 28-án született a 18. század korát megelőző költő-grafikus látnoka, a vízióit tökéletes versekbe öntő, és köteteit maga illusztráló angol William Blake.
A teremtett világról, jóról és rosszról szóló A tapasztalás dalait és Az ártatlanság dalait olvasni igazi pszichedelikus élmény, én gyerekként ronggyá olvastam az otthon meglévő zöld vászonkötéses Blake-Burns-válogatást. Hasonlót az ember még egy Oravecz Nóra-idézetekkel és Apacuka-szörnyekkel kidekorált rózsaszín szobában se érez, ha bevert egy rakat Halsot és egy kis meszkalint, mint amikor Blake világában elveszik.
Mert: "Ha az érzékelés ajtói megtisztulnának, minden úgy tűnne fel az ember előtt, amilyen valójában: végtelennek" – vallotta Blake. Az angol költő szent őrültként erre tette fel életét.
A misztikus Blake okkal lett a 20. századi popkultúra egyik legtöbbet idézett klasszikusa: hadd utaljak mindenekelőtt Huxley könyvére, Az érzékelés kapuira, aztán egy Blake-vers ihlette a Doors End of the Nightját, szó szerint átvett sorokkal ("Some are born to sweet delight, / Some are born to endless night"), és a banda (törzs?) neve is az "érzékelés ajtóira" utal. De a legbensőségesebb viszonyt Jim Jarmusch groteszk westernparódiájával, a Halott emberrel ápolom, amelyben a megváltót váró indián William Blake-nek hiszi a vadnyugatra tévedt, sebesült Johnny Deppet.
A filmet még Leó atya vetítette nekünk a ferences filmklubban, aztán nem sokkal később kiugrott a rendből. Érettségi előtt volt, és aztán öt évet kellett várnom, hogy a Nick Cave forgatókönyvéből született Az ajánlattal ezt megközelítő költészettel találkozzam filmen.
A Tapasztalás dalai leghíresebb tételét, a Tigrist pedig a Batman-rajzfilmsorozat nindzsás epizódjában szavalták Szabó Lőrinc fordításában. De várok további popkulturális hivatkozásokat, azokból az időkből, amikor még nemcsak lengyel bokszolókat, szerb paramilitáris parancsnokokat és magyar miniszterelnököt neveztek Tigrisnek.
Addig is a legendás óda Sir Kánhoz:
Willlam Blake:
A tigris
Tigris! Tigris! éjszakánk
Erdejében sárga láng,
Mely örök kéz szabta rád
Rettentő szimmetriád?
Milyen katlan, mily egek
Mélyén gyúlt ki a szemed?
Szárnyra mily harc hőse kelt,
Aki e tűzhöz nyúlni mert?
Milyen váll és mily müvész
Fonta szíved izmait? És
Mikor elsőt vert szived,
Milyen kar s láb bírt veled?
Milyen pőröly? mily vasak?
Mily kohóban forrt agyad?
Mily üllőre mily marok
Törte gyilkos terrorod?
S amikor befejezett,
Mosolygott rád a mestered?
Te voltál, amire várt?
Aki a Bárányt, az csinált?
Tigris! Tigris! éjszakánk
Erdejében sárga láng,
Mely örök kéz szabta rád
Rettentő szimmetriád?
