Félelmetes dolog egy olyan rendszerellenes eseményen lenni, ahol senki sem mondja ki azt, hogy Fidesz, de ahol még kacsintania sem kell senkinek, hogy tudjuk, mire gondol a másik. Vagyis hát de, az egész egy hatalmas nudge-nudge, csak éppen az első perctől értjük az egészet. Egy olyan esemény, ahol szinte minden operatőr és fotós őszhajú, ahol Janisch Attila irányítja laptopról a vetítéseket és ahol Ragályi Elemér csendben belemondja a mikrofonba, hogy "Hajrá Csillag, hajrá Ádám, legyél púp a rendszer hátán" és aztán ezt az esemény végén Sándor Erzsi moderátor rövid noszogatása után elordítja a közönség. Ahol Fodor Tamás Bálint Györgyöt szaval, ahol Kútvölgyi Erzsébet Jeanne D'Arc monológot mond, ahol Gerendás Péter a Százéves pályaudvart énekli és amit Orosz József livestreamen figyel és küldi az sms-eket, mint egy tehetségkutatóban.
De hadd pedálozzak vissza. Elmondom, miért és hogyan kapott Alternatív Pulitzer-díjat Csillag Ádám.
Csillag Ádám dokumentumfilmes. Egyszer a magyar dokumentumfilmezés futóbolondjának neveztem, és ehhez még mindig tartom magam, Csillag munkamorálja ugyanis az, hogy mindent, de tényleg mindent felvesz. Lehet, hogy mégis béna azt mondani rá, hogy dokumentumfilmeket készít. Egyszerűen csak elmegy mindenhova, ahol úgy érzi, hogy megörökítendő dolgok fognak történni és elkezdi megörökíteni őket. Ha nem történnek olyan dolgok, akkor is bekapcsolja a kamerát.
Többször is láttam személyesen dolgozni eseményeken, a moziban pedig láttam a Slágerfilmjét, ami a Sláger rádió körüli botrányos ügyeket szerette volna feltárni, de helyette csak a Bumeráng siráma volt, ráadásul egy olyan ügyben, ami még a film bemutatójakor is zajlott. A szocializmus végén elkészítette a Dunaszauruszt, ami a tervezett bős-nagymarosi vízlépcsőről, amit a rendszer évekig nem engedett bemutatni, majd azóta folyamatosan készít dokumentumfilmeket mindenféle témában. De a legfontosabb, hogy a Vimeo accountjára mindent fel is tesz, eddig 285 videónál tart. A leghosszabb 2 és fél órás, a legrövidebb a másfél perces. Összehasonlításképpen 2011 végén, amikor Andrassew Iván felhívást intézett a blogja olvasóinak, hogy szálljanak be Csillag elromlott kamerájának javítási költségeibe, akkor 120 volt.
Az meg az internet könyörtelen, de teljesen érthető szabálya, hogy a másfél perces lesz a legnézettebb. A "Viszlát Viktor, viszlát Rózsa, mi vagyunk a jövő kulcsa" a decemberi diáktüntetésen készült, ahol a skandáló gimnazistákat az egyik ablakból három anyuka és velük három kisbaba nézte.
Szegvári Katalin és a Montrealban élő Orosz József emiatt a videó miatt gondolta úgy, hogy Csillag Ádámot felterjesztik Pulitzer-díjra. De mivel Csillag nem tagja semmilyen hivatalos újságíró szövetségnek, ezért úgy döntöttek, alapítanak neki egy Alternatív Pulitzer-díjat, aminek a szervezésére regisztrálták a feddhetetlen nevű Csillag Ádám Alternatív Pulitzer-díja Csoportot, hogy ezzel egyrészt adományokat gyűjtsenek a rendezőnek, másrészt meg a díjra azt tudják mondani, hogy a Facebookon alapították. Én is érzem, hogy mekkora önmaga farkába kígyó ez az egész.
És amikor a fülledtre lehelt, a közelemben valaki miatt penészes dugószagú Politikatörténeti Intézet egyik termében ültem a díjátadón, akkor hirtelen nem tudtam hova tenni ezt az egészet, sőt, csak jobban összezavarodtam. Amikor Gerendás Péter azt mondta a filmesről, hogy "ha nőnek született volna, már a magzatomat hordaná". Amikor egykori tanára Ragályi Elemér azt mondta róla, hogy habár "nem lehetet tanár, mégis tanít minket". Amikor Sándor Erzsi azt kérte tőle, hogy "dokumentáld azokat, akik ezt a kort jellemzik, és menj el velük egészen Hágába". Vagy akkor, amikor mindenki skandálta, hogy legyen Csillag Ádám púp a rendszer hátán. Tényleg púp?
Akkor lenne az, ha tényleg használná az internetet, és nem csak tárhelynek. Hogyha látná, hogy az interneten nem fog senki nekiállni órás videókat nézni egy Jobbik-ellenes roma tüntetésről, vagy éhségsztrájkról, Gyöngyöspatáról vagy bármiről, ami a kamerája előtt van. Úgy éreztem magam abban a teremben, mintha csak kevesen lennénk tudatában annak, hogy az a húszezres nézettség, ami a kisbabás (kisbaba! hát létezik ennél pofátlanabb cukiságmágnes?) videójához kerekedett, az nem egy életmű régóta várt tisztességes megítélése, hanem egy online one hit wonder, egy cukivideó, amit megosztogatnak emberek egymásnak, és körlevélben küldik azok, akik még szoktak ilyesmit csinálni. Nincs az a lelkes válltöméses titkárnő vagy Klub Rádió hallgató, aki a 132 perces Rokkantak a Hősök terén. Ha ott voltál azért, ha nem, akkor (persze csak,ha nem vagy rokkant) szégyenedben nézd meg! videót fogja továbbküldeni a munkatársaknak.
Csillag Ádám sírt, nevetett, hálálkodott ezen a fordított roaston, akárcsak Orosz vagy Sándor Erzsi, dícsérte az internetet, amiért létrejöhetett ez az esemény és ez a díj. Csak az volt benne a fura, hogy ez az internet nem az IndexVideó vagy a Milla oldala volt, hanem a Kickstarter. Csillag Ádám Facebookon gyűjtött adományait a Focus-Fox Stúdió egy 300.000 forintos, filmgyártásra költhető csekkel is kiegészítette.
– Milyen nehéz az a kamera? – kérdezte Sándor Erzsi a díjazottat.
– Nem tudom. – mondta Csillag Ádám
– Nem tudjuk, kurva nehéz, az biztos! – tolmácsolta a közönségnek a műsorvezető.
Kurva nehéz, csak legyen értelme is cipelni.
fotó: Klág Dávid/cink.hu