Vagy a kormány legfontosabb agytrösztje – mármint a Századvég – hülyült meg teljesen, vagy óriás dezinformációs manőver folyik éppen a magyar–amerikai kitiltási botrányban.
Vagy a kormány legfontosabb agytrösztje – mármint a Századvég – hülyült meg teljesen, vagy óriás dezinformációs manőver folyik éppen a magyar–amerikai kitiltási botrányban.
Ha igaz, amit a Népszabadság ír, hogy magát Orbán Viktort is meglepte és feldühítette a magyar–amerikai korrupciós-kitiltós ügy, akkor az egész botrány a Napi Gazdaság, vagyis a századvéges agytröszt balfácánsága miatt tört ki. Ha viszont Orbán tudott róla, más a tészta.
A Fidesz igazából az amerikaiak lábát csókolgathatja örömében, hiába ugyanis Orbán illiberális ámokfutása és oroszdicsőitése , a korrupcióval gyanúsított 6 kormányzati és hozzá közeli figurát ugyanis csak most, a választások után tiltották ki. Ami kifejezetten fair gesztus volt. Pedig most már egészen biztosnak tűnik, hogy az Egyesült Államoknak hónapokkal korábban megvolt az információja az ügyről.
A kulcs eszerint egyértelműen a Századvégnél, illetve a Napi Gazdaságnak az egész ügyet nyilvánosan kirobbantó cikkénél keresendő. A jelenlegi tudásunk szerint dezinformációtól csöpögő cikk október 16-ai közlése első blikkre megdöbbentő, amatőr hiba. Az amerikaiak ugyanis csendben akarták intézni az ügyet, amit a Századvég-lap észak-koreai stílusú cikke dobott be a köztudatba, és talán így sem robbant volna akkorát, ha nem bűzlik a kamuzástól. Hogy miért gondolom, hogy az Egyesült Államok diszkrét maradt volna? Egyrészt ezt is állítják, másrészt az a tény, hogy szándékosan a választások után álltak elő az egésszel, csak erősíti ezt. Ha nagy publicitást akarnak, hetekkel korábban robbantottak volna.
De hogy bakizhatott ekkorát a Századvég (esetleg a kommunikációs doktor Habonnyal karöltve)? Itt két lehetőség van: véletlenül, balfaszságból vagy szándékosan.
Az első lehetőség sem olyan képtelenség, mint elsőre látszik. A kétharmados MSZP-többség idején gazdasági újságíróként megtapasztaltam, hogy a hatalmon lévők néhány év elteltével, ahogy csak árad a pénz, és csak nem jön a lebukás, óvatlanokká válnak, és olyan, ravasz rókákhoz méltatlan amatőr hibákat kezdenek elkövetni, amiket nem is feltételeznénk róluk. Így pattant ki a Tocsik-ügy például azon, hogy nem figyeltek oda, és egy ÁPV Rt.-s igazgatóság ülés határozatában 3 sorban összefoglalták az egész svindlit.
Szóval lehet, hogy a Századvég egyszerűen elbambult vagy beidegesedett, és rosszul mérte föl a helyzetet. Eesetleg megijedtek a miniszterelnök várható reakciójáról. Ha később kiderülne mondjuk, hogy ők is érintettek a korrupcióban – amire jelenleg nincs semiféle bizonyíték, de utalás sem –, visszamenőleg érthetővé válna a hibázásuk.
De fennáll az a lehetőség is, hogy szándékosan, a kormányzat tudtával jelentették meg azt a cikket. Ennek leginkább akkor lenne értelme, ha a kormány őket akarná bűnbakként beáldozni a botrányban. Ha tényleg az volt a korrupciós ajánlat, hogy egy kormányközeli alapítványnak kell kifizetni a pénzt tanulmányírás címén, és ez az alapítvány mondjuk a Századvég, akkor az egész végtelenül kellemetlen a kormánynak, annyira összenőttek. Ekkor a botrány menedzselésének egyik eszköze lehet úgy beáldozni a Századvéget, hogy önjáró hülyéknek tűnjenek.
Az esetek nagy részében a sokkal egyszerűbb megoldás szokott igaznak bizonyulni, így egyelőre azt képzelem, hogy az első verzió az igaz, vagyis a Századvég agytrösztje saját erőből bénázott ekkorát, és nem volt bonyolult konspiráció. Persze lehet, hogy csak én vagyok naiv, meglátjuk.
Fotó: Index Mindeközben