A szelíd földrajzú Magyarországról nem könnyű elképzelni a hétköznapi életet három tektonikai lemez találkozásánál. Így aztán jól meg is lepődtem, amikor a japán Kagosimában átsétáltam egy zebrán és az addig tiszta kék őszi égen egyik pillanatról a másikra megjelent egy gigantikus vulkánihamu-felhő.
A szelíd földrajzú Magyarországról nem könnyű elképzelni a hétköznapi életet három tektonikai lemez találkozásánál. Így aztán jól meg is lepődtem, amikor a japán Kagosimában átsétáltam egy zebrán és az addig tiszta kék őszi égen egyik pillanatról a másikra megjelent egy gigantikus vulkánihamu-felhő.
A város, ahova az itt lakó öcsémet jöttem meglátogatni, a Szakuradzsima lábánál fekszik. A világ egyik legaktívabb vulkánja a 16 dekádvulkán egyike: olyan aktív tűzhányók, melyek tőszomszédságában nagyon sok ember lakik.
Én eddig két másik vulkánnál jártam a listáról, a Vezúvnál és a Nyiragongónál, de a Szakuradzsima melletti élet egész más. Európai és afrikai társához hasonlóan néhány évtizedenként ez is produkál egy masszív kitörést, de míg a köztes időben a Vezúv és a Nyiragongo kráteréhez bármikor fel lehet sétálni, a Szakuradzsimáéhoz nem: a vulkán általában naponta kitör. Nyáron keletről, az óceán felől fúj a szél, olyankor a város bekapja a hamu zömét, ilyenkor ősszel szerencsére megfordul a szélirány és kiviszi délre. Amikor nem, akkor állítólag nagyon lecsökken a látótávolság és kinyújtott alkarunkon figyelhetjük a hamu lerakódását.
Ez persze nem azt jelenti, hogy nem marad belőle épp elég a kagosimaiaknak. A városra folyamatosan hullik a finom, szürkésfekete por, és idővel mindent belep. Így néz ki egy tipikus utcasarok:
Így pedig minden felület, például egy postaláda (vagy az öcsém biciklije, ami úgy néz ki, mintha húsz éve után hozta volna le valaki egy padlásról):
A hamut folyton takarítják, elsöprése a házak elől ugyanolyan feladata a közös képviseletnek, mint Budapesten a hólapátolás:
A város által biztosított vulkánihamu-zsákokba gyűjtik:
Tegnap este az öcsém itteni haverjaival falatoztunk egy disznóbelsőségre specializált bisztróban, ahol Ross, a másfél éve itt élő walesi csillagász, így foglalta össze a helyzetet:
- Két nap után: úristen itt van a városban egy vulkán baszki és ki is tört úristen !!!!!4!
- Másfél év után: baszki, ugye nem hagytam kint a fregolit az erkélyen?
Azt senki se tudja, hogy mi lesz a sárga zsákokba gyűjtött hamuval.