Ebben a posztban kifejtem, hogy miért nem bizonyítványmagyarázás ez a reklám.
Hogy miért lehetne bizonyítványmagyarázás? Azért, mert a hülye is tudja, hogy pénz meg idő egy gyógyszert kifejleszteni, és különben is rohadjanak meg a gyógyszergyárak, tönkreteszik az egészségünket, mindennek megvan már az ellenszere, de, ha azokat piacra dobnák, akkor csődbe mennének, mert mindenki egészséges lenne. Vagy ez egy nagy baromság?
Miután nem vagyok szakértője a témának, szívesen fogadok kommentben érkező korrekciókat.
Az egészségügyről, a gyógyszeriparról, a nagyvállalatokról, és lehetne még sorolni, hogy miféle kapcsolódó kategóriákról és területekről, szinte mindenkinek megvan a véleménye. És jellemzően ez a vélemény nem a legjobb. Ennek persze van alapja, nem is kevés, de azért nem biztos, hogy mindig helyesen mérjük fel a valós lehetőségeket.
Szuper lenne, ha az egészség nem lenne pénz kérdése, de a jelenlegi állás szerint márpedig nagyon is az, és ez nem is igazán fog változni egyhamar. Az üzleti élet egyébként egy eléggé racionális világ, nem véletlenül mondják a mai napig elég sokan a hozzáértők közül, hogy a piac, a verseny bizonyos keretek között eléggé jól viszi előre a dolgokat. Az persze már komoly fogalmi vita alapja lehetne és tényleg nem tartozik ide, hogy a versenyen kívül szerintem nincs is más létező mechanizmus, ami eldöntené, hogy mi él túl és mi nem, de ezt hagyjuk is.
Ha arról van szó, hogy idén még nem kifizetődő kettéhajtható kijelzővel és akkumulátorral telefont gyártani, vagy akár nem is lehetséges még, akkor nem hiszem, hogy azokon kívül, akik gőzerővel fejlesztik és elsők szeretnének lenni vele a piacon, bárki másnak ez különösebben fájna. Ha azonban az derül ki, hogy bizonyos betegségekre nem érdemes jelenleg gyógyszert kutatni-fejleszteni-gyártani, akkor menten megrántjuk a vészféket, hogy álljon meg a menet, mi az, hogy nem éri meg? Márpedig sajnos ilyen tényleg van. Nincs korlátlan számú gyógyszergyár, nekik korlátlan számú szakemberük és pénzük arra, hogy mindent csináljanak egyszerre, az államnak sincs korlátlan mennyiségű adóbevétele, amelyből a kutatás-fejlesztés legkockázatosabb szakaszát ész nélkül tudná finanszírozni a közjó érdekében. A gyógyszergyárak is csak ugyanolyanok, mint a sarki vegyesbolt, amely – hacsak nem hobbiból vagy pénzmosás céljából létezik, bár nem tudom, ki mos pénzt manapság vegyesboltban – el kell tartsák a tulajdonosaikat. Hogy milyen anyagi színvonalon? Egy vegyesboltot lehet bizonyos mértékig életformaként, élvezetből is üzemeltetni, azonban egy gyógyszergyár csak egy alternatíva a sok befektetési lehetőség közül, főleg, ha részvényei tőzsdén szabadon adhatók-vehetők. Ekkor viszont versenyképesnek kell lennie a többi befektetéssel, tehát jól kell szerepelnie a piacon, megfelelő nyereséget kell termelnie, ehhez pedig, mivel a költségek extrém méreteket képesek ölteni abszolút értelemben, hatalmas bevételek is szükségesek, ami rögtön magyarázza bizonyos mértékig a gyógyszerek árát. Tehát a gyógyszergyárnak olyan kínálata kell, hogy legyen, amiből meg tud élni, ehhez pedig olyan kutatás-fejlesztés szükséges, amely ezt jó eséllyel képes megalapozni. Biztosan van olyan jól informált olvasó, aki elő tud húzni több olyan iparágat is, ahol hasonlóan kényes kérdés lenne a döntés, hogy mire építse a vállalat a jövőjét, de én azért meg merem kockáztatni, hogy a gyógyszeriparnál nehezebben ez sehol máshol nem működik., feltéve, hogy nem változik a gazdaságpolitika, az adórendszer, meg talán még az égtájak elhelyezkedése is egy kétharmados törvény hatására havonta.
Nincs még egy olyan termék, mint a gyógyszer, amelynek annyi hatósági ellenőrzésnek, elvárásnak kellene megfelelnie. Nincs olyan másik, amelyről annyira bizonyítani kell, hogy nemcsak, hogy nem ártalmas, hanem még jó is. Hogy a mobiltelefon esetleg rákot okoz? Úgy néz ki, hogy nem, de igazából még ma sem tudjuk. Egy rákgyógyszerről viszont nem, hogy azt kell bebizonyítani, hogy nem okoz túl nagy károkat a szervezetben, hanem azt, hogy gyógyítja a rákot. Ez pedig nem olcsó mulatság. És akkor ez még, bár hülyén hangzik, de bizonyos esetekben igaz, az egyszerűbb feladat, mert egy közérzetjavító hatóanyagot tartalmazó tablettától jogos elvárás, hogy közben ne okozzon gyomorfájdalmakat tízből egy embernek, és, hogy ne csak fél éven át segítsen, egy rákgyógyszertől már ez is szép eredmény lehet. Persze azt tegyük hozzá, hogy mégis lehet, hogy a rákgyógyszer lesz a drágább, mert ki nem érzi magát szarul olykor, de ugyanez az állítás a rákkal azért mégiscsak nem igaz, tehát a közérzetjavítóból szinte tuti, hogy többet lehet majd eladni. És akkor ez csak egy túlegyszerűsített és kiragadott példája annak, hogy mit kell végigsakkozni, mielőtt egyáltalán egy gyógyszergyár belefog abba, hogy mondjuk egy ígéretes egyetemi alapkutatás nyomán elhatározza, hogy a pénzének egy része az elkövetkezendő több, mint tíz évben mire fog menni anélkül, hogy teljesen biztos lehetne a sikerben, és abban, hogy nem előzi meg a konkurencia, ami aztán kemény évtizedes hátrányt jelent majd neki. És ezek nem ímmel-ámmal, mellékesen folytatható tevékenységek. Egy gyógyszergyár, ha foglalkozik új, saját fejlesztésű (originális) gyógyszerekkel, minden egyes tetszőlegesen kiválasztott napon rendelkezik egy több évtizedes piaci életciklussal bíró termékkategória különböző érettségben levő elemeivel. Van olyan gyógyszer, ami még csak ötlet, van, amiről már kiderült, hogy ésszel alkalmazva nem öl meg, olyan, amelyet csak ő gyárthat és olyan is, amellyel már ádázabb árversenyt kell folytatnia, mint a kínai telefongyártóknak. Ez nem a rulettasztal, ahol szórakozásból felteszel némi pénzt a fekete 28-ra, és mondjuk egy percen belül kiderül, hogy nyertél-e, hanem az a rulettasztal, ahol a pénzügyi lehetőségeidtől és elvárásaidtól, na meg a konkurenciától függően idén felteszel egy rakat pénzt a fekete 28-ra, és ezt bő tíz éven át ismételed, és ezalatt csupán az újbóli játék jogát nyered meg, míg végül bizonytalan ideig egész jól keresel, majd egy év múlva a piros hármasra, de ezt csak 5 évig ismételheted, mert az ötödik évben elveszítetted a továbblépés lehetőségét, és így tovább.
Nem mondom, hogy mindenki öleljen meg egy gyógyszergyárat, de azért ugye, hogy annyira nem is szörnyű a bejegyzés elején található reklám?