A Borzalmas Péksütemények és Fing Kenyerek Országában lakva az ember különösen megbecsüli, ha a Balkánról, vagyis a csodás pékségek földjéről jön új pék budapestre, főleg, ha azzal az ígérettel jön, hogy rövid időn belül 150 tagú láncot fog alkotni Magyarországon. Klág Dávid riporter ennek megfelelően igen lelkesen,
A Borzalmas Péksütemények és Fing Kenyerek Országában lakva az ember különösen megbecsüli, ha a Balkánról, vagyis a csodás pékségek földjéről jön új pék budapestre, főleg, ha azzal az ígérettel jön, hogy rövid időn belül 150 tagú láncot fog alkotni Magyarországon. Klág Dávid riporter ennek megfelelően igen lelkesen, és 5340 forint értékű péksüteménnyel megrakva érkezett vissza a szerkesztőségbe a Petőfi Sándor utcai beszerzőkörútról. Mindent akartunk egyszerre, így végül 11-féle terméket kóstoltunk meg, persze a fő specialitásnak számító burekokra koncentrálva. De volt közöttük pite, szendvics, croissant, minkifli, nagy kifli, óriáskifli és kenyér is.
Mindjárt jön az összes sorban, egyenként, de előbb még gyorsan lelövöm a poént: a horvát Mlinar az első benyomás alapján szuper jó pékség, villámreggelihez és gyors, olcsó ebédeléshez is ideális, és ha van isten, tényleg olyan tempóban fognak hálózatot építeni, ahogy meghirdették.
De mielőtt végigmennénk a kínálaton, jöjjön Dávid mailje, ami tömören összefoglalja a Mlinar-élményt:
A boltról annyit, hogy kenyér van ugyan, de nem vágnak és nem szeletelnek.Igazából minden meglepően finom volt, én azért vettem ennyi dolgot, mert gondoltam, hogy valami rettenetes csak lesz köztük, de nem. Mondjuk nekem a kukoricás mediterrán minikifli annyira nem jött be, de az volt az egyetlen. én eddig csak lepényalakú bureket ettem és nem bíztam ebben a tekercseltben, dehát ez is jó volt. Még az édes is. Náluk simán működik, ami a Fornettinél meg a Príma péknél meg ezeknél egyáltalán nem, hogy kurva éhes vagy, veszel egy dolgot és azzal elvagy egy ideig. Veszel egy 400 forintos bureket vagy egy 600as nagyot és azzal elvagy holnapig.
Kis túrós burek (300 forint)
Briósszerű tekercselt forma, könnyű, majdnem azt mondtam, hogy roppanós tészta, pont jó állagú és kellően sós túrótöltelék: ekkor még azt hittem, hogy hiba volt a kis túróssal kezdeni, mert a többi már csalódás lesz utána. Egy nem bélpoklos irodai dolgozónak két ekkora pont elég ebédre.
Kis almás burek (300 forint)
Eszpee-t nem hagyták békén a démonok, és "kis fornettis mellékízt" érzett. Én a katonaság után egy fél évig hallottam a hátam mögött Mészáros "Rózsaszín Párduc" őrmester lépteit, sőt néha váratlanul megsajdult a bal mellbimbóm, amit egyszer büntetésből megcsavargatott. Az adalékanyagok és az légvédelmis őrmesterek emléke lassan halványodik. Eszpee általános gasztrokirohaást is intézett az ellen, hogy itt "mindent agyonbasznak fahéjjal, amiben alma van". Ez azért van, mert ő sokáig élt Lyonban, ahol elkényeztették a franciák az ecetes-békás almával.
Kis húsos burek (320 forint)
A legmeglepőbb az, hogy a tölteléknek konkrét húsíze van. A hangulat olyan, mintha a Rákóczi úti montenegrói sütödében táplálkoznánk hajnalban, sakál részegen. A tészta mint a túrósnál, az élet miniünnepek sorozata!
Kis meggyes burek (300 forint)
Teljesen korrekt modell, a rokonaihoz hasonlóan eltalált tésztával. Ha nem lettek volna annyira kiugróan jók az előtte és utána kóstolt sós töltelékek, talán nem éreztem volna kicsit fakónak.
Krumplis pite (295 forint)
Nem a Kárpát-medencei értelemben vett piteforma, hanem spirális cső, feltűnően finom, fűszeres, káposztás-krumplis töltelékkel. Nehéz erldönteni, de talán ez volt a legjobb az összes közül.
Sima croissant (190 forint)
Az ex-francia Eszpee annyit mondott rá, hogy "top 10-ben van", bármit is jelentsen ez, aztán azt is mondta, hogy "szerintem igazi vajjal készült, rendben van".
Mediterrán kukoricás kis kifli (60 forint)
Egészen kicsi, stangliszerűen patkó alakú, tömött tésztájú meccs- vagy ivóparti-kaja. A többi Mlinar-péksüteményhez hasonlóan – és a magyar mezőnytől eltérően – erre is az a jellemző, hogy jól érezni benne az alapanyagok ízét, itt konkrétan a kukoricalisztet. Aki szereti a puliszkát, az ünnepelni fogja, mint én.
Mediterrán rozmaringos kis kifli (60 forint)
Az alakja ugyanolyan, de a tésztája más. Búzalisztből készült, porhanyósabb a kukoricásnál, és elkerüli a nyilvánvaló csapdát, vagyis nincs agyonrozmaringozva.
Hagymás nagykifli (135 forint)
A név balkáni tréfa, mert jó arasznyi, szinuszhullám alakú, vékony izéról van szó, mintha tönkrement volna egy varázspálca. A tésztája jóval könnyebb és puhább, mint a minikifliké, pont a megfelelő mértékben meghagymázva.
Barna óriáskifli (110 forint)
Animális héj, feszes középfalat, ez nem felfújt szar, hanem tökös női kifili. Azért női, mert normális férfiak önszántukból nem esznek barna lisztből sütött bármit, kivéve azok, akik jógáznak is. Ez a legkevésbé markáns ízű az eddigiek kozül, de ez nem feltétlenül baj egy péksüteménynél. És, bár nem kicsi, a klasszkus magyar óriáskiflihez képest méretre azért túlzásnak hat a neve.
Nagy spenótos-túrós burek (480 forint)
A tesztcsapat spenótkedvelő tagjai félhangosan nyögdöstek és kiáltoztak, én borzadva figyeltem a perverz élvezkedést. De határozottan úgy tűnt, hogy a Spenót Büszkeség Napján ilyennel a kézben fognak végigvonaglani az Andrássy úton.
Csokis croissant (225 forint)
"Jó a tölteléke, nem az a tortabevonó tégla amit máshol raknak bele, talán mogyoró is van benne, a töltelék miatt kevesebb a tésztája, szóval nem olyan tartalmas mint mondjuk a sima, de legalább úgy édes, hogy nem vagy tőle rosszul" – szintetizált Klág riporter.
Lekváros croissant (225 forint)
"Baracklekváros, annyira nem izgalmas, viszont ha valaki jobban szereti a lekvárt a csokinál, akkor nem jár rosszul" – szólt a Klág-ítélet.
Félkilós búzakenyér (215 forint)
Klág riporter itt már a himnikus szint közelébe jutott: "Csodálkoztam hogy miért nem fehér kenyérnek hívják. Hát azért, mert olyan tésztája van, mint a drágább bagetteknek, ez a lyukacsos, kicsit ruganyos tészta, aminek íze is van, na ebből van egy egész vekni, ami kábé 200 forintért a legjobb kenyér, amit venni lehet, legalábbis amennyire én kalandoztam a pékségek között Budapesten."
És akkor a végére egy szintetizálás NAK-tól:
A teszt során elfogyasztott horvát pékáruk tökéletes antitézisei a légbelű roppanós kiflivel és pöffeteg vizes zsemlével büntető kommersz magyar sütőipari termékeknek. A száraz morzsahalom helyett itt a különféle isteni levelestészták és a magas hozzáadott értéket képviselő töltelékek dominálnak. Spenótos túrót vagy éppen májas pástétomot rejtő, kívül ropogósra sült, belül foszlós tésztáért végre nem kell Triesztig utaznia a laktató balkáni péksütemények híveinek!
És még egy Petrány riportertől:
Bár az édesség csábító, a sós vonalon maradva sem csalódtam. Hiába érződött indokolatlan zsírtúladagolásnak, nem tudtam nem visszamenni a következő falatért, pedig több, mint húsz métert kellett megtennem érte. Spenótos túrós burek, köményes kifli, valami húsos cucc, tök mindegy, a lényeg, hogy sűrűn kerülök majd a Petőfi Sándor utca felé.
Fotók: Orosz Péter / cink.hu