Fahorror a javából: szívszorítóan néznek ki a kőkemény, sivár felületből kimeredő fácskák. A megoldás a szómágiában rejlik, ez ugyanis nem beton, hanem "stabilizált murva".
Megrendülten futott be Eszpee a szerkesztőségbe, a tarsolyában egy fotóval a felújított Kossuth tér legészakibb szögletéről, a Balassi utca szájánál lévő parkrészről, ahol megmagyarázhatatlan barbársággal betonnal öntöttek körül egy rakás fát. Az egész teret jellemző szürke andezit kövezetet itt világos színű, kőkemény, friss, világos betonnak tűnő réteg váltja fel, ebből állnak ki a kisebb és nagyobb fák. Nem vagyok kifejezett növénybuzi, tőlem aztán szenvedhetnek a fásszárúak, de ez tényleg kellemetlen látvány.
Meg is kerestem az ügyben a tér és környékének felújítását irányító Wachsler Tamást, aki ezt válaszolta:
A „körbebetonozott" fák: nem beton, hanem úgynevezett stabilizált murva. A kivitelező szerint a terveknek megfelelően épült meg, s így átengedi a vizet. Mi azért megvizsgáltatjuk, és ha kiderül, hogy mégsem, akkor nem fogjuk elfogadni – most zajlik a hibajavítás, így biztosan nem fog a kivitelező úgy elmenni a térről, hogy ez a probléma – ha probléma – nincsen megoldva.
Nem akartam felülni a hisztivonatra, ezért ezután motorra pattantam és elrobogtam a helyszínre, hogy Hitetlen Fatamásként tapintással állapítsam meg, milyen is ez a stabilizált murva.
Hát kemény. Bármelyik, építészeti kérdésekben nem járatos állampolgárral simán el lehetne hihetni, hogy ez 90 százalékig megkötött, még teljesen kiszáradt friss beton.
A felület majdnem teljesen homogén, a legfelső egy millimétere morzsalékosabb, azt néhol körömmel is fel lehetett kaparni, de sok helyen – néhol közvetlen fák tövében is – annyira kemény és összetömörödött, hogy élesebb kaviccsal vagy motorkulccsal is nehéz volt akár felületileg is megkarcolni. Szórakoztató terepmunka volt, mert végig az járt a fejemben, hogy mit gondolhatnak rülam a napfürdőzők, ahogy feliratokat próbálok vésni mindenféle fák tövébe, ahelyett, hogy normális ember módjára a fákat vésném.
A stabilizált murva egyébként nemcsak kemény, ronda is, ez legalább akkora baj egy ilyen klasszul sikerült téren. Az anyag enyhén most is nedves, és így amatőr szemlélőként még azt is el lehet képzelni, hogy átereszti a vizet, de a fákat ettől még kőkeményen és szorosan körbeveszi, így az egész hatása ettől függetlenül rettentően nyomasztó. A vizsgálódás előtt direkt figyeltem egy kicsit a padokon üldögélőket, és közülük többen is a gesztusokból kikövetkeztethetően a bebetonozott fákról beszélgettek.
Amennyire hirtelen utána tudtam nézni, a stabilizált murvával parkok gyalogútjait szokták burkolni.
"A vizsgálat végén kiderül, kell-e javítani; akár így, akár úgy, a fákat olyan felület fogja körbevenni, ami hagyja őket élni" – írta végül Wachsler. Hát remélem, hogy minimum a fák törzsét kiszabadítják valamennyire, de amennyire csúnyán néz ki a spéci murvás felület, mindenki jobban járna a cserével.