Bár ez nem mindenkinek nyilvánvaló, az Orbán-rezsim pont azt csinálja mint minden kormányzat az elmúlt 100 évben: pénzt szór az emberek közé és helyzetbe hozza a sajátjait, de mindezt külföldi pénzből. És ez a pénz talán már ebben a ciklusban el fog fogyni. Igen érdekes elemzés jelent meg a 444 unalmasblogján, a tldr-en.
A NER azon a rossz úton jár, amelyet elődei az elmúlt száz évben kitapostak előtte. Alig néhány évvel a rezsim zászlóbontása után csak évi sokmilliárd eurós külföldi tőkebeáramlással tartható fenn a választók számára elfogadható jóléti illúzió. A hangos függetlenségi retorika pusztán gyenge fügefalevél annak leplezésére, hogy a NER és vele együtt egész Magyarország a totális gazdasági függés állapotába lavírozta magát, és onnan még csak esélye sincs kitörni. Ebben a stádiumban a rezsim már nem is nézi, hogy kitől érkezik a pénz, és hogy mibe kerül majd hosszú távon, csak az számít neki, hogy jöjjön, de gyorsan.
Ezt az alaphelyzetet elemzi a Nolite Timere álnevű szerző hosszú, de igen érdekes írásában. A cikk üdítóen mentes bármiféle orbánozástól és ideológiai-fasisztázó hörgéstől. Száraz gazdasági alapról, a Trianon óta az országot irányító kormányzatok gazdaságpolitikáját elemezve jut el addig a következtetésig hogy a NER olyan mértékben fenntarthatatlan, hogy már ennek a választási ciklusnak a végére bukhat, de hosszabb távon feltétlenül.
Itt van pár jellemző idézet, aztán, ha lesz rá egy bő negyedórád, olvasd el nyugodtan egyben az egész megacikket:
– Aki egy, a NER-hez hasonlóan legitimációdeficites rezsimet akar megszilárdítani, annak elsősorban az elégedetlenek számát kell csökkentenie, azaz a széleskörű jólétet kell növelnie. És közben a hatalomgyakorlás évezredes szabályainak megfelelően a híveit kell minél több befolyáshoz és vagyonhoz juttatnia.
Ha a NER-nek ez sikerül, az példa nélküli lesz az elmúlt száz év magyar történelmében. De nem fog sikerülni.
– Miközben a „mieink" helyzetbe hozását az elmúlt száz év valamennyi honi rezsimje megvalósította, ezt egyik sem tudta fenntartható módon kombinálni az életszínvonal folyamatos emelésével. Amint pedig az életszínvonallal kapcsolatos ígéretek tarthatatlansága az emberek széles köre számára is nyilvánvalóvá vált, nagyon gyorsan el is jött az összeomlás.
– Külföldi köldökzsinór nélkül leghosszabb ideig az egyébként legtöbb hazai tőkével rendelkező Horthy-rendszer húzta (az 1931-es államcsődtől 1944-ig). A radikális szociális fordulat („szociális forradalom") Damoklész-kardja azonban az egész időszak alatt ott lebegett a feje felett, és csak az erősen korlátozott választójogra, továbbá rendőri intézkedések sorozatára (cenzúra, pártok betiltása, ellenzéki politikusok bebörtönzése) támaszkodva sikerült ilyen sokáig túlélnie. Kádáréknak és a posztkommunista rezsimnek viszont a csapok elzáródása után már csak 1-2 év jutott.
– A NER legfontosabb külföldi tőke forrásai kapcsán egyiknél az elapadás, másiknál a jelentős visszaesés veszélye fenyeget. Hamarosan nem az lesz a kérdés, hogy hogyan lehet újabb juttatásokkal csökkenteni az elégedetlenek számát, hanem hogy fenn lehet-e egyáltalán tartani az eddigi szintet. Így nagyon hamar elillanhat a jólétnövekedés rezsicsökkentésre épített illúziója.
Ez pedig a rezsim jövőjét fenyegeti.